Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899
13 Sok ilyen családi czimert sikerült a pénzeken megállapítani a régi római családoknál. Később, 150 év után Kr. e. valamely más családi eseményt : győzelmeket, viselt tisztségeket stb. örökítenek meg rajtuk. Majd (120 után Kr. e.) Romát is más istenek fejei váltják föl, mint azt érmeink képei bizonyítják. így Juppiter, Apollo, Sulla pénzén Venus, Mars, Juno, Victoria stb. De nemcsak éremverésre felügyelők (monetales) neveivel találkozunk a római családi pénzeken, hanem más magasabb rangú tisztviselőkével is. így a mi érmeinken proconsulok, consulok, imperátorok (hadvezér), Roma quaestorai és praefectusainak, aedilisek, augurok és néptribunoknak neveit is találjuk ; utánuk gyakran (nem mindig) ezen rövidítéseket : EX S C ( Ex Senatus Consulto) vagy egyszerűen S C ( Senatus Consulto), vagy D S S (=De Senatus Sententia), a mi elég világosan tudomásunkra adja, hogy az illető tisztviselők senatusi határozattal vagy engedélylyel verethették az ilyen pénznemeket. Ha most a pénzeken előjövő neveket vizsgáljuk, azt találjuk, hogy azoknak viselői rendesen három, ritkán két, néha még négy nevet is használtak ; nevezetesen egy előnevet (praenomen), melylyel a családot vagy az egyedet jelelték, hogy igy a családban előforduló más hasonlóktól megkülönböztessék, kiknek ugyanazon családi és melléknevök volt. Pénzeinken a következő előnevekkel találkozunk, melyek rendesen csak egykét betűvel vannak jelezve : APpius, Aulus, Caius, CNaeus, Lucius, MANius, Marcus, Publius, Quintus, Sextus, SPurius, TIberius és Titus. A második név volt a családi név (nomen gentle), mely könnyen fölismerhető ius végződéséről, pl. Aemilius, Cornelius, Tullius. Gyűjteményünkben 91 családnak pénze van. A harmadik név volt a melléknév (cognomen), mely a nemzetségek megkülönböztetésére szolgált s a pénzeken gyakran az előlapon fordul elő. így pl. Marcus Aburius Geminus névben az utolsó. Egyes kitűnő hazafiak még negyedik nevet is kaptak, az u. n. agnoment, igy pl. Publius Cornelius Scipio Africanus névnél az utolsó. A pénznek súlya mindenkor törvény által volt meghatározva. Kezdetben a denarius, mint láttuk 3/ 7 2 fontot nyomott, de később 217 után a Fabius és Flaminius-féle törvények által, mikor az unciális lábat behozták, a denariusok súlyát is kisebbítették, 4 (3'9 gramm) fontra szállították le, mely aztán Plinius tanúsága szerint egyenlő lett 16 assal, a quinarius 8., a sestertius 4-gyel. Ide igtatom néhány teljesen hibátlan denarunknak súlyát. Memmia családé 3-9 gr., Porciaé 3 95 gr., Hostiliaé 3 93 gr., Postumiaé 3-77 gr., Marciaé 3 85—3 39 gr., Aquiliaé 3-75 gr., Anniaé 3-8 gr , a melyek eléggé mutatják és bizonyítják, hogy a pénzek súlyára nagyon ügyeltek s a törVényszabta súlytól nem igen tértek el. Hisz bizonyos — nagyon csekély — eltérés még ma is, a legtökéletesebb eszközök mellett is meg van engedve, annál inkább elnézhető a régi mérlegek mellett.