Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

194 végre pontosan, mert 1779. aug. 17-én már rendelet érkezett, a mely sürgeti, hogy a latin nyelv elemeit a nemzeti iskolákban is tanítsák. Négy évre rá, 1783. jan. 27-én uj rendeletet bocsátott ki a felsőbb hatóság, a melynek értelmében a gimn. I. osztályába csak olyanokat szabad felvenni, a kiknek a nemzeti iskoláról rendes bizonyítványuk van. Az elemi iskola tehát — mig egyrészt bizonyos ismeretkört szabott meg a gyakorlati életre, addig másrészt előkészítő is volt a gimnázium I. osztályára. A gimnázium, mint említettük, kétfelé tagolódott. Összesen 5 osztályból állott. S ezek közöl az első három a gram, osztály volt, s bizonyos tekintetben különálló volt a felsőbb két osztálytól, habár nem is alkalmazták a későbbi elnevezést: al- és főgimnázium. Voltak középiskolák, a melyek csak a három gram, osztályból állottak, igy pl. MagyarOvárott csak a 3 gram, osztály volt meg; rendesen azonban a gimnáziumok teljes, 5 osztályúak voltak. A főgimnázium elnevezés csak azokat illette meg, a melyek az egyetem vagy akadémiák mellett állottak, a többinek példaképekül szolgáltak ; más intézeteket egyszerűen gimnáziumoknak neveztek. E különbség azonban csak névleges volt, s az intézetek belső természetére, tárgyaira stb. befolyást sem gyakoroltak. A győri is, mivel akadémiával volt kapcsolatban, főgimnázium volt, de megtartotta ez elnevezést akkor is, mikor az akadémia Pécsre került. A három gram, osztály vezetői magisterek, mesterek voltak, az utóbbi kettőé pedig tanárok, professszorok. A gyakorlati életben ez elnevezéseket sem tartották meg, a tanárokat különbség nélkül professzoroknak nevezték, habár a képesítésben, mint látni fogjuk, különbség volt az alsó és felső osztályok tanárai közt. A gimnáziumi tanítás nyelvében is tetemes változás történt a múlthoz képest. A jezsuita-korszakban a gimnáziumban, mint említettük, a magyar nyelvet csak annyiban használták a tanítás alsóbb fokain, a mennyiben a fogalmak megértetéséhez szükséges volt. A mint felsőbb osztályba ért a növendék, nemcsak az előadás, hanem az iskolai társalgás nyelve is latin volt. így volt az nemcsak nálunk, hanem Európaszerte is majdnem mindenütt jó darab ideig. Lassan azonban öntudatra ébredtek az egyes nemzetek, s az irodalomban a saját nyelvüket kezdték művelni ; nálunk aránylag legtovább tartott az idegen nyelvek használata. Irodalmunk újjászületése egymásután keltette életre a magyar nyelven megjelent munkákat, a melyek legalább a művelt közönség figyelmét mind jobban saját, elhanyagolt anyanyelvére terelték. Midőn a Ratio megjelent, Ausztriában is megvolt már az újjászületés kora, s öt évvel előbb nálunk is megtörtént. Nemcsak azt a változást hozta meg az uj Ratio, hogy több tárgyat vett föl, hanem egyúttal a hazai nyelvekre is nagyobb gondot kezdett fordítani ; a baj csak az volt, hogy a hazai nyelvek közt nálunk nem a magyar nyelv nyerte meg az elsőséget, mint azt egész természetesen várnók. Mivel a Ratio felsőbb parancsra készült, a német