Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

8i keserűen vetette szemére Brutusnak hálátlanságát, a második rész pedig Krisztust állítja a nézők elé, a ki keresztjéről ugyanazon szemrehányást teheti az emberiségnek. — Velős mondást is vehetünk alapul ; ig}' pl. A tudománynak ritkán jut béréül a dicsőség és hírnév — párbeszédes előadássá igy alakítható : A költő valamely tudóst léptet föl, a ki elegikus költeményben panaszolja szegénységét. A költő két szolgát is ad melléje : az egyik a dicsőség, a másik a hirnév. A tudós a gazdagtól akar először gyámolítást kérni ; elküldi tehát egyik szolgáját, a hírnevet, hogy tudományát hirdesse ; a gazdag azonban visszautasítja. Elküldi most másik szolgáját, a dicsőséget, a ki a tudóstól irt könyvet ajálgatja és dicséri előtte, de szintén hiába. Végre két szolgájától kisérve maga a tudós jelenik meg, s kijelenti, hogy megelégszik hírnevével és dicsőségével s nem is szorul jutalomra, mert olyasmivel rendelkezik, a mit a gazdagok ritkán birnak s nem is igen szerezhetik meg: a tudományt. Ezt az utóbbi részt azután költőileg, ódában lehet előadni. — Lehet ily párbeszédet ugy is költeni, hogy a költő valamely nyilvános ünnep szokásos szertartásaival hozza kapcsolatba. A doktori fokozatok szertartásait például ugy állítja elő, mintha Apollo akarná megkoszorúzni a maga költőit. A költészet pl. megjelenik Apollo előtt és kéri, hogy avassa fel a jelelteket. Apollo erre azt parancsolja, hogy képességük bizonyságául valami költői művet adjanak elő; s most már pl. a mathematikai bizonyítás helyett valamely, a táblára rajzolt rejtvényt vagy hieroglifet fejtenek meg ; az előléptetés alkalmával rendesen ajándékul adott könyv helyett pedig valami, művésziesen leirt költeményt osztogassanak ki a nézők közt. — A vegyes, szónoki és költői előadásra példaképen ismét Morus Tamás esetét hozza fel. Az ítéletet és védekezést prózában kellene irni, a halálra menő Morus Tamás pedig elegikus vagy jambikus versben mondaná el sorsát. — Igy lehet egymással vitába bocsátani az enyém és tied fogalmát is, — mint testvéreket ; közülök az enyém legyen a zsugori, a tied a pazarló. Ezek prózában vitatkoznak a biró előtt, a ki mindkettőt elitéli. Erre aztán a közjólét költeményben fejezi ki örömét a számüzetésökből eredő boldogságon. l'tolsó szakasz: A drámákról. A dráma valamely cselekvénynek utánzása a színpadra vitt személyek tetteivel. Szerinte a drámát tragédiára, komédiára vagy tragiko-komédiára osztják. A tragédia a drámának azon faja, a melyeknek eleje vig, a vége szomorú ; azért jeleníti meg a színpadon a kiváló személyek cselekedeteit és szomorú sorsát, hogy részvétet keltsen. — A komédia a drámának azon faja, a mely tárgyát a közönséges életből meríti ; nagyobbára vig a cselekvénye s vigan is végződik, mert az élet okulására a magán élet erkölcsi szokásait, bohó cselekedeteit viszi jókedvüleg a színpadra ; a végén derült kedvet kell keltenie. — A köznapi irályon szokták irni, mig a tragédia irálya komoly. A tragi-komédiát a régiek nem ismerték, csak az ujabb kor alkalmazza ; benne vegyesen fordulnak elő magasabb és alacsonyabb állású férfiak; elején rendesen valami 6