Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

— 27 — s mikor már kellőleg képlékenynyé tette, korongon kiformálta. Ez az alakítás azonban nagyon kezdetleges, soknál ugy látszik, mintha nem is korongon készültek volna; találtak olyan fazekat is, melynél az elvált feneket, talpat később ragasztották az edény oldalfalához. Még egyszerüebbek a tálczák és némely fedő; mert ezeket legtöbbször, mint az ujjaknak egyes helyeken való bemélyedései mutatják, puszta kézzel, korong alkalmazása nélkül alakították. A korongon valahogyan elkészített edényt aztán megégették s utána kereskedésbe vitték. Mázt rájok nem alkalmaztak; mázos edény egy sem fordult elő. Az edények szürke vagy sárgásszürke szintiek, néha füstös feketék; fölületük érdes és fénytelen; hangjok tompa. A legtöbb edényünk minden külső disz nélkül szűkölködik; némelyiknek külsején azonban mégis van valami ornamentum, mely a külső egyhangú fölületen némi kis változatosságot létesít. Ilyenek a gyakran előjövő s szaggatott pontsorokból álló körök, egymással párhuzamosan futó majd szélesebb, majd keskenyebb barázdák s köztök bordaszerü emelkedések ; a fekete szinü poharak külső fölületén s a szürke szinü edények között is egyen előjövő hullámos vonaldiszítések, mely utóbbi ornamentumok igen sok, különféle néptől és korból eredő edényen előfordulnak és habár ezen hullámos diszt a ritka fekete szinü poharakon mindig, a gyakori szürke szinü edények között pedig csak egy példányon találjuk, ez minden esetre különösnek látszik s a különböző szinü edényeknél ugy tűnik föl, mintha nem volnának közös, magyar eredetűek. Azonban ezen föltevést nem engedhetjük meg ; nem 1. azért, mert mindkét fajtabeliek egy és ugyanazon rétegben fordultak elő ; 2. azért nem, mert velők vagy közelökbeu közös magyar tárgyakat találtak; 3. azért sem, mert bizonyos, hogy nemcsak a szaggatott pont vagy gyöngysoros díszítések fordulnak elő a régi magyar emlékeken, hanem a hullámos vonal vagy barázdaornamentumok is, mint azt egyik szürke szinü edényünk példája s a Selypen (Nógrádm.), talált s ősmagyarnak ismert hullámos vonaldiszítésü edénylelet is bizonyítja. Arch. Ért. 12. k. 229. lap. S így mindkét fajbeliek régi magyar eredetűek. Legfölebb annyit engedhetünk meg, hogy a fekete szinü edények hullámos és körös barázdadiszeikkel vagy más fazekasmester müvei, vagy más korbeliek. A díszítésben ilyen változást miért ne engedhetnénk meg oly hosszú