Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892
— 5 — tözött pásztorok pajkos, rögtönzött versei képezik a későbbi szatíra alapját, mert már ezeknek is főeleme a gúnyolódás és csipkedés volt, mig Ennius szatirája csak a szerkezettől és formától vette elnevezését. A szatírának, mint önálló irodalmi műfajnak, megalapítója Lucziliusz. Hivatottnak érezte magát, hogy korának megromlott társadalmi viszonyai felett suhogtassa a gúny ostorát. Már természete, jelleme, míveltsége arra utalta, hogy keserű gúnyban öntse ki éles megfigyelésének szomorú tapasztalatait, hogy honfitársainak fülébe rágja a napról-napra terjedő hibákat és erkölcstelenségeket. Nemcsak a társadalmi, hanem a politikai és irodalmi viszonyokat is korbácsolta legtöbbször az életből vett reális alakokban. Hogy Rómában az ő keze alatt nyert a szatíra irodalmi alakot s lett önálló költői műfajjá, nemcsak a költő genialis szelleme, hanem főkép korának romlottsága okozta. Ez az oka annak is, hogy a görögöknél, bár a szatíra önálló irodalmi műfajjá nem lett, oly hatalmasan nyilvánul a gúnyos elem Arisztofanész vígjátékaiban, mert az ő és Lucziliusz kora között sok egyező vonás van. Valamint Athénben Arisztofanész idejében, úgy Rómában Lucziliusz korában nagy változások történtek mind az anyagi, mind a szellemi téren. A régi hagyományokkal szemben uj, szabadabb eszmék kaptak lábra s ezekkel együtt erkölcsi puhultság lépett a régi puritán egyszerűség és vallásosság helyébe. Már pedig ezen körülmények elég anyagot nyújtottak a gúnyolódásra. Ujabb változás történt Róma életében főkép politikai téren Augusztus korában, midőn a köztársasági alkotmány sirba szállt. Az uj viszonyok szülték a legnagyobb szatirikust, Horácziuszt. Sennones-nek nevezett szatíráit két könyvben tekintik a szatíra valódi mintaképeinek. E szatirák leghívebb tolmácsai Horácziusz élénk költői szellemének s egyszersmind kora romlottságának Az uj politikai viszonyokat ugyan nem érinti, mint Lucziliusz, de annál több gyomot szed össze a társadalmi élet mezejéről. Legtöbbször általános erkölcsi hibák felett gúnyolódik, a melyek minden korban feltalálhatók, úgy hogy az ostorozott bűnök olyan lajstromba foglalhatók, mint a hét főbűnök alkalmazva korának viszonyaira. 1) Zichy Antal: Horatius szatírái. Értekezések a nyelv és széptudomány köréből. II. k. 1869-1872. 1-34. 11.
