Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

II. VALLÁSI ÉS POLITIKAI SZATÍRÁK A XVI. SZÁZADBAN. A bevezetésben említettük, hogy szatírák keletkezésére leginkább oly időben kínálkozik kedvező alkalom, midőn valamely téren nagy változások történnek, a melyek mindig összeütközésekkel és nagy viszályokkal járnak. Mind a régi, mind az uj irány hívei hivatva érzik magukat elveik védeîmezésére s a komoly, sokszor- elkeseredett küzdelemben a gúny fegyverét is villogtatják. Hazánk történetében két igen nevezetes vallási mozgalom volt: a kereszténység felvétele és a reformáczió. Az elsőről keveset mondhatunk, mert írott költői emlékeink azon korból nincsenek, de hogy a régi pogány vallás hivei gúnyos versekben is kiöntötték haragjukat a térítő papok és az uj vallás iránt, nagyon valószínű, ük a régi pogányköltészetet híven őrizték, mely kedves emlékeiket tartotta fenn s így a költészet iránt is nagyobb hajlandóságot tanúsíthattak. Nem kicsinyelhető állítás, hogy a krónikás által említett «nefanda earmina», a melyeket a pogány lázadás alkalmával szórtak el a nép között a régi vallás hivei, a kereszténység ellen irt szatirikus versek voltak. A másik fontos vallási mozgalom, a reformáczió korából már számos irott emlékünk van, a melyek között sok szatirikus irányút találunk leginkább az uj vallás híveitől. Iskolai drámáink e korból valóságos szatírák, a melyek azt is bizonyítják, hogy a szatírának legalkalmasabb formája a drámai. E kornak hatalmas szatirikusa