Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 70 — jobban hervadt s csak a szomorú halál volt egyedüli vágya. Végre is a fagyos föld adott nyugalmat bánatos lelkének. A hűtlen juhász gyakran felkereste sirját, de többé nem volt szivének nyugalma, folyton üldözte a bűnös lelkiismeret, sőt káprázatok gyötörték. Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon, Muzsikát hall nagy fenn messze, Dalos Eszti hangja közte Azt danolja : »gyere, jöszte!« Nossza Ferkó felszalad a boglyára, Azután a falu hegyes tornyára ; Kapaszkodnék, de nem éri, Feje szédül, mi nem éri ? — Tizenkettőt ver Adonyban — Elég is volt ma regélni. A szomorú, kísérteties történet a hallgatókat is megfélemlíti s hallják a felettük elvonuló lepedőn a muzsikaszót. A nép babonás hite még nagyobb szerepet játszik a Vörös Rébék cz. balladában. Vörös Rébék, a vén boszorkány, addig-addig verte a vasat, mig pörge Dani elvette Sinkó Terát, de boldogtalanságot is hozott az ifjú párra. Hízelgéssel, ajándékokkal rávette a menyecskét, hogy a kasznárral bűnös viszonyba lépett. Megszűnt a házi béke s Pörge Dani haragjában elkergette feleségét s a varjúvá változott gonosz boszorkányt lelőtte. Elbujdosott, mert a törvény nyomozta, de boszúja nem telt be addig, mig a kasznárt a hidról a vízbe nem lökte. Végre megkerült s a kettős gyilkosság miatt felakasztották. Szemeit a gonosz varjú szedte ki. Ezek Aranynak népies balladái. Hagyományszerüek: A tetemre hívás és Éjféli párbaj.