Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 26 — hanem a nemzeties ízben, a szereplő személyek cselekvésés érzésmódjában, az előadásban, szóval a költemény egészében, mely úgy hat reánk, mintha csak valamely magyar népballadát olvasnánk. Kölcsey balladái igen szép költemények, nemes idealizmus ragyogja át azokat, de épen nem mondhatók igazi nemzeti balladáknak. Még külalakjukban is idegenszerű hatást gyakorolnak. Nagy érdeme a ballada meghonosítása, s bizonyára, ha a magyar népballadák alapján állott volna, most gazdag balladaköltészettel dicsekedhetnénk. Kölcsey balladáival megingatta a merev klassziczizmust s utat nyitott a romantikus iránynak költészetünkben, a melynek nagyobb diadala Kisfaludy Károly nevéhez fűződik. Kisfaludy megalapította a magyar vígjátékot, mívelte a népdalt és a Kölcsey által meghonosított balladát. Ebben Kölcseyvel egy nyomon haladt, mert nála is meglátszik az idegen hatás, még pedig leginkább Bürgeré. Műfaji tekintetben alig van különbség Kölcsey és Kisfaludy balladái között, csak legföllebb annyit mondhatunk, hogy Kisfaludynál több a realizmus, zengzetesebb a ritmus, mint Kölcseynél. Kisfaludy mint ember egészen más életviszonyok között élt, mint Kölcsey. Sokat utazott, vándorolt fiatal korában, sok emberrel jött érintkezésbe, sokat küzdött az élet sanyaruságaival, a mi fokozta erejét, szenvedélyét s már természetében levő tüzességét. Mindez jobban a realizmus felé vonzotta, azért is inkább fordult a hasonló természetű Bürgerhez. Mint drámairónak erősebb érzéke volt a drámai cselekvény és jellemzés iránt, már pedig a balladában nagy szerepe van a drámai elemnek. Legtöbb balladájának alapvonása a boldog vagy boldogtalan szerelem. Amaz több küzdelem és baj után éri