Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

- 27 el czélját, emez abban nyilvánul, hogy két szerető sziv elválik hűtlenség vagy a sors következtében. Az egyiknek szomorú halála maga után vonja a másikét. Egymás nélkül nem tudnak élni s még a halálban is egyesülnek. A reménytelen szerelem nem megrázó tragikus összeütközéseket, hanem rendesen keserű lemondást és szomorú tépelődést szül hőseiben. E beteg érzelmesség megmegnyilatkozik Kisfaludynál s legbiztosabb jele a német balladák befolyásának. Ez általános jellemzés illik a Magányos sir, Jövevény, Lantos, A szeretők sirja, Az álom cz. költeményeire. Valódi balladának egyiket sem mondhatjuk, inkább rövid költői elbeszélésnek. A Magányos sir elbeszéli, hogy a harczból hazatérő ifjú kedvese után kérdezősködik a remetétől s midőn megtudja, hogy hű szerelmének szomorú áldozata lett s a sir annak hamvait takarja, keserű fájdalommal visszatér a harczmezőre, hogy ott bús életének sirját lelje. A Jövevény sikerült ballada lehetne, ha Kisfaludy a cselekvényt teljesen megalkotta volna. Az ifjú vészpályán szerzett dús kincseivel siet csolnakán menyasszonyához, de öröm és boldogság helyett a keserű csalódás és hűtlenség várakozik reá, mert jegyesét más karján találja. Kincseit emlékül a hűtlen leány elé veti; Kezet nyújt és távozik, A kedves bár siránkozik. Sír a kedves, de hasztalan, Késő bánatja már; A parton áll minduntalan S a hiv jöttére vár. Ott áll, remény kecsegteti : De már azt hullámsír fedi