Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 9 — Ha minden nemzet csak a saját népköltészetének alapján teremthet valódi nemzeti költészetet, akkor a ballada is csak úgy válhatik bármely nemzet műköltészetébcn igazi nemzeti költeménynyé, ha nem idegen talajról ültetik át, hanem a honi földből növekszik fel. Az európai keresztény népek költészetében mindenütt vannak epikus népdalok, melyek épen úgy, mint más műfajok, világosan magukon hordják az illető nép nemzeti jellemének és természetének bélyegét. E szerint az angol-skót epikus népdalok nem lehetnek irányadók minden nemzet műköltészetében, csak legfölebb azokéban, a melyek természetükre, jellemükre közel rokonságban vannak az angolokkal. Hogy a balladáról és románczról, a déliek epikus népdaláról olyannyira eltérő nézeteket vallottak, hogy a kettőben teljesen különböző műfajt láttak, csak azért történt, mivel a műfaji jelleget leginkább külsőségekben keresték. De a forma sohasem szolgálhat alapul a költemények osztályozásánál, mert akkor végtelen sok osztályt lehetnp felállítani. Azonkivül csak az angolok és spanyolok epikus népdalait kapta fel az európai műköltészet, mint egészen új és különböző műfajokat. Ez volt oka, hogy eleinte biztos, általánosan elfogadott elméletre nem jutottak s hogy épen a ballada és románcz nevek honosodtak meg a műköltészetben. Minden nemzetnél akkor irtak a költők valódi balladákat vagy románczokat, midőn a saját epikus népdalaikat tekintették irányadóknak. Ez történt a németeknél és nálunk is. «Azon balladák ugyanis — mint Greguss mondja — a melyek idegen vagy legalább nem sajátlag nemzeti tárgyat s nem is nemzeti rhythmusban zengenek, csak