Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 10 — mesterséges növényházi életet élnek s a nemzet természetes földjében meg nem fogamzanak.»

1) Az epikus népdaloknak közös sajátsága, hogy a költészetnek mind a három elemét magukba olvasztják s az egyes nemzetek epikus népdalai közötti különbség egyenesen azon módtól függ, a mint a három elem azokban helyet foglal. Alapjában ugyanis minden epikus népdal kisebb elbeszélő költemény, melynek tárgya valamely megható, rendesen tragikus és szilárd lélektani alapon nyugvó esemény. Ilyenek: a hűtlenség kegyetlen megboszulása; a szeretők szerencsétlen sorsa, kik még a halálba is követik egymást; a szenvedély hevében elkövetett gyilkosság s az ebből keletkezett bűnös lelkiismeret kinos vergődése; merész kalandok, melyek rendesen tragikus halállal végződnek stb. Mind oly tárgyak, a melyek a legmélyebben érintik az emberi szivet s már magukban oly természetűek, hogy a népköltészetben elő nem adhatók lirai és drámai elemek nélkül. A lirai elem a dallamos, zengzetes verselésben nyilvánul, mely éneklésre igen alkalmas és abban, hogy a költő saját érzelmeinek, azon hatásnak, melyet reá az esemény gyakorolt, kifejezést ád az előadásmódban, a mi egyszersmind a drámai elemet is maga után vonja. Ugyanis az ember természetében rejlik, hogy a mi mély, erős benyomást tett lelkére, azt élénken, izgatottan, hézagosan, mintegy a cselekvő személyek párbeszéde által megjelenítve szokta előadni. De valamint az egyes embereket természetük különbsége szerint más-más módon hat meg valamely esemény s nem egyformán adják azt elő: épúgy van ez az egyes nemzeteknél is, a melyek épen az éghajlat okozta természet különbségénél fogva nem egyformán adják elő ') A balladáról. 1865. 75—76. 11.