Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

BEVEZETÉS. 1. Annak, ki nevelni akar, mindenekelőtt azzal kell tisztában lennie, mit akar nevelői munkásságával elérni; a czélnak s a hozzá vezető útnak-módnak oly tisztán kell előtte állani, mint valami rendben épült város tervrajzának, melyen a szem szinte magától is eligazodik.

1) Azok közöl, kik eddig nevelősködtek, sokan nem fogtak kész tudománynyal a nevelés munkájához; csak lassan-lassan, ugy munka közben szerezték meg a hozzá való ismereteket. A ki leleményes eszű volt, megragadott mindent, mi keze ügyébe esett, s bolygatta vele növendékét; a ki előrelátó volt, az gondosan elhárított mindent az útból, mi növendékében kárt tehetett volna. S az ily nevelők ajkáról csak ugy áradt a panaszos szó, mikor a nevelés munkáját megakasztó bajokra került a sor. Nem csodálkozhatni ezen; nem művészet, hanem inkább csak a véletlenség szabta meg az ily nevelésben a szellemi életrendet, s azért oly vékonysovány táplálékon nem is izmosodliatik meg annyira az egészség, hogy daczolni tudna minden zimankós idővel.

2) Rousseaunak volt czélja: edzeni akarta növendékét; s e czéljához hű is maradt. Követi a természetet, élni tanít; s mégis Rousseau nem tartja az életet a leg») X, 5, 10, 39; XI, 417, 426. ') X, 5.