Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 6 — nagyobb jónak, mert hiszen azt kívánja a nevelőtől, hogy liusz éven át szinte lépten-nyomon kövesse növendékét. Ez a nevelés túlságosan drága, mert a nevelő élete bizonyára többet ér, mint a növendéké.

1) Lockenak is volt ezélja; tanítványa kitűnően ért ahhoz, mint kell a társadalomba beleilleszkedni. S oly szülőnek, ki fiát a világnak szánta, nem lehet már Locke után neveléstant irni. Az ő nézete szerint a szülőnek az az első dolga, hogy oly férfiút szerezzen gyermeke mellé, ki ismeri az udvariasság s illem szabályait minden módosulásukkal, s ki ezekre növendékét, a menynyire ennek kora engedi, untalan figyelmeztesse. Eláll az ember szava ilyenek hallatára.

2) Pestalozzi, Schwarz és Niemeyer az erők összhangzó kiművelését vallják a nevelés czéljának; s ha jól fogjuk föl e czélt, helyesnek is kell mondanunk; de sok gyarlóság rejtőzködik e mondás közelében; az „erők" kifejezéssel rendesen azt a fogalmat fűzik össze, hogy az emberi szellemben lényegesen s határozottan különböző erők vannak; s lia e kétséges kifejezés helyébe a „készség", „tevékenység" szókat teszszük, akkor meg csak az válhatik az emberiség javára, ha minden tagja egyben tud igazán helyt állani; aztán összhangzó csak az egynemű lehet,

3) Az egyes ember rendeltetése nem szorítkozhatik csak a földi életre, s azért nem állhatunk azok mellé, kik — mint Plató — az államférfiú szemével nézik az iskolát és nevelést. Plató, kinek az államról alkotott eszméje oly magasságban lebeg, hogy nincs ember, ki vele versenyre szállhatna, minden embert abban akarna ') I, 570; X, VII (előszó), 5, 165; XI, 71, 369, 374, 429; XII, 687-698. 2) X, 6, 165, 349; XII. 695. 3) V, 184; XI, 428, 433.