Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 50 zatosságát, s fájdalom tölti el szivét, midőn azt tapasztalja, hogy oly indítványok emelkednek jogérvényre, a melyek szerinte a senatus s így az ó' barátai hatalmát alapjából forgatják ki. Bánata, szomorú sejtelmei ezidétt kelt irataiba vannak lerakva,

1) melyek hazafiúi mély fájdalmát tolmácsolják sok oly régi törvénynek megszüntetése miatt, a melyeket az állam szerencsés fennállása biztosítékainak tartott. Busongás fogja el keblét, valahányszor a megváltozott viszonyokra gondol.

2) Erzi, hogy magára van hagyva; hogy nincs senkije, a ki segitené, a ki tanácscsal vagy vigasztalással szolgálna neki. Előre látja, hogy napjai meg vannak számlálva. Mint valami visionarius jövendeli meg magának nem sokára bekövetkező sorsát. . . . Es csakugyan, Clodius már legközelebb azzal tetőzte be gonosz előterjesztéseinek sorát, hogy a következő indítványt bocsátá tárgyalás alá: „Qui civem Romanum indemnatum interemisset, ei aqua et igni interdiceretur."

3) Maga az indítvány nem volt új: hangoztatta már Qu, Metellus Nepos is, — mint föntebb szóba hoztuk, a hol is amaz elvről azt állítottuk, hogy a római jogban gyökerezett. Ennélfogva Clodius indítványa, alakja után Ítélve, pusztán felújítása volt a különben régen meglevő törvénynek. Azonban ugyanott azt is elbeszéltük, hogy a Catilina-féle ügy sürgős s így rendkivüli eljárást tőn szükségessé, melyet t. i. ama veszélyek közepette a viszonyok javalltak,

4) s hogy el" Például: Ep. ad Att. II. 9, 1.; 18, 3. 2) Ep. ad Att. II. 21, 1. *) Vagyis: mindazt, a ki római polgárt törvényes Ítélet nélkül kivégeztet, tűztől és viztől el kell tiltani. Az utóbbi kifejezés (1. még Cic. Phil. 1, 9. Digesta 48, 1. 2. Cic. de dom. 78.) volt a száműzés kihirdetésekor a szokásos formula; minthogy tiltva volt a száműzöttnek a Rómától számított távolságon belül tüzet és vizet adni. V. ö. Velleius Paterculus (Tiberius korában élt iró), Históriáé Romanae: II. 45. Plut, Cic. 30. 4) Cic. or. p. Sestio 16, 38.