Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 19 — taikat tönkre silányítsa. Neki is az volt életelve, a mi sok későbbi államférfiué: A politikában nincs morál, valamint: hogy a czél szentesíti az eszközöket.

1) De legkevésbbé csodálkozhatunk Caesárnak szóban forgó magatartásán akkor, ha a Mommsen felhozta bizonyítékok alapján felette valószínűnek tartjak azt, hogy Crassusszal együtt o is részes vala az összeesküvésben. Mommsen

2) ugyanis, a ki Cicerónak egyátalán nem barátja, de Caesarnak annál nagyobb bámulója, véleménye igazolására a következő tényeket hozza fel: „1. Világos és megczáfolhatatlan bizonyítékok szerint mindenekfelett Crassus és Caesar pártolták Catilinát a consulságra való pályázásában. 2. Midőn Caesar 690-ben (64 Kr. e.) Sulla poroszlóit a gyilkolási törvényszék elé idézte, valamennyit elitéltette, csak a legbünösebbet és legalávalóbbat mindnyájok közöl, Catilinát, mentette fel. 3. Deczember harmadikán tett leleplezései alkalmával Cicero a nála feljelentett összeesküvők nevei közt a két nagy befolyású emberét ugyan nem említette; de köztudomásu dolog volt, hogy a feladók nemcsak azokat jelentették fel, kik ellen utóbb a vizsgálat meg*) Halm idézi a Catilina ellen tartott beszédekhez irt Bevezetésében (27. §., 90. jegyzet) Caesárnak a Catilina-féle ügyben tanúsított magatartására s egyszersmind egész politikájára vonatkozólag Drumannak találó jellemzését: „Caesar a veleszületett szelídség mellett keveset törődött a foglyok sorsával; feláldozta volna őket, ha ennek segítségével nagyszabású terveit előmozdíthatja vala. Ép oly kevés tekintettel volt a tanácsra, mely a halálitélet hozatalával nagy felelősséget vont magára, — mint a mily kevés buzgósággal a törvények és a fennálló rend iránt. Fő-fő szándéka vala, hogy az aristokraták és ezek határozatai ellen kikeljen, bármi kerüljön is szóba, s hogy cselekedeteiket bírálgatva, azokat ingerlő (azaz gyanús) szinbén tüntesse föl és így mentől nagyobb föltűnést keltsen." V. ö. még Smith i. m. 18. 1. 8) 7, 234-237. 11. Mommsennak meggyőző bizonyítása mellett eltörpül Church-nak (95-96. 11.) eme megjegyzése: „A vádat azonban soha sem tudták bebizonyítani, és bizonyos is, hogy légből kapott volt, mivelhogy Caesar annyira biztos volt a maga népszerűsége felől, hogy egyátalában nem volt szüksége rá> hogy ily kétes és merész vállalatokba bocsátkozzék," 4*