Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 18 — tanács sürgős végzése: „Yideant consules, ne quid respublica detrimenti capiat"

1) értelmében vették el büntetésöket. — Tudjuk azonfelül, hogy a senatus korábbi végzésében

2) a haza ellenségeinek tekinti mindazokat, a kik az Összeesküvésben részesek valának, s e szerint Catilina liivei, mint ellenségek, polgárok számába nem is lőhettek. — Ámde bármily véleményök volt is egyeseknek ekkor vagy később a Catilina és társai ellen történt intézkedésekről: bizonyos az, hogy a senatus oly komoly veszélyben méltán folyamodott az egyetlen mentő-horgonyhoz, a gyors és szigorú föllépéshez.

3) Csakugyan, nem is lehet okozni sem a senatust, sem Cicerót a rögtöni eljárás miatt, ha meggondoljuk azt a válságos helyzetet, melybe egyébként a római birodalom és az előkelők — mert különösen ezek ellen irányult az összeesküvés — jutottak volna. — Azon, hogy Julius Caesar a deczember 5-iki senatus-ülésen védőszárnya alá fogadta az összeesküdteket,

4) nem igen lehet megütköznünk, a mennyiben Caesar folyton a legfőbb hatalomra áhítozott s így mindenre vállalkozott, a minek árán bizton remélheté, hogy terveit sikerül véghezvinnie. 0 e czélból minden követ megmozdított, hogy az optimaták

5) hatalmát csökkentse és határoza232.) pálczát tör Cicero és a tanács eljárása felett. Ellenkezik vele Peter, Caesar Bell. civil. I, 5.. Sali. Cat. 29, 2. és Cic. Mii. 70. alapján. L. Zuinpt, Kriminalrecht 1, 2, 361 s köv. Dirksen : Über die Kriminaljurisdiction des römisch. Senates. Civilistische Abhandl 1 (1820) 93 ff. — V. ö. még o. pro Mil. 25., pro Rab. perd. r. 18., 20. De domo sua 38,102. Dio Cass. 40, 49; 46, 44.; 48, 33. *) A consulok gondoskodjanak, hogy az államnak baja ne történjék; vagyis: hogy a coiisulok mindent megtegyenek a római nép méltósága és az állami hatalom megóvása érdekében. Sali. Cat. 29, 2. és 3. Liv. VI. 19. Caes. B. C. 1, 5. Cic. Mii. 70, 2) L. fentebb 13. 1. 8) V. ö. Cic. de leg. agrar. II. c. 3, 8. 4) L. fentebb 10. 1. 5) Másként: nobiles = urak pártja, előkelők, aristokratak, senatuspártiak; rólok bőven szól a pro Sestio-féle beszéd: 96-ik s köv. §§.