Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

13 alkalmával sötét volt ugyan, mint maga Fáy is mondja, de a fényes nappal szürkülete már feltűnt. Csokonai bevégezte már rövid pályafutását, de Kisfaludy Sándor ekkor volt díszében, itt is, ott is felgyuladt a lelkesedés tüze s már-már készültek a neologusok és orthologusok a döntő ütközetre. De azért joggal mondhatta el Fáy, hogy oly korban kezdett irni és folytatni irói működését, „melyben még a nyelv és aesthetikai izlés hazánkban úgyszólván bölcsőkben feküdtek", sőt az utóbbi a kotzebouei, lafontaini stb. sentimentalizmus lovagi és kísérteties regények által nem kevéssé voltak megvesztegetve; oly korban, melyben Kazinczyn kívül alig mutathatott más honi íróink jobb ösvényt; oly korban, melyben magyar nyelven csak olvastatni is némi érdem volt. „Hogy olvastattam s kedvezően fogadtattam, bizonyították majdnem rögtön elkelt munkáim . . . Ifjúságomban még sötétség borította a magyar irodalmat és sötét éjjel több egy pislogó mécs, mint fényes nappal a lobogó fáklya."

1) Tagadhatatlan, hogy már zsenge müveiben sok aesthetikai izlést árul el, de magyarossága is kitűnik és az is, a mi egész pályáját jellemzi, hogy „gyeptörő 8 volt. Jóakaró kedélyesség, bizalmasság, helyes életismeretek és tiszta morál, a hasznosságra törekvés, mely vele uj utakat töretett, voltak azon tulajdonságai, a melyek által hosszú irói működése alatt sem élte magát tul, nem ugy, mint Kisfaludy Sándor, ki elfogulva nem érezte a kor szellemének átalakító hatását, vagy épen Horváth Endre, kinek fő müve már megjelentekor idejét multa. Fáy a nyelvújításhoz tartozott, s bár Kazinczyt vallja mesterének, szavára nem esküszik; csak szavak képzésében, nemesebb ízlésben követi s csak x) Fáy András önéletrajza. Fővárosi Lapok 1873. i