Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

134 Teljesen át volt hatva protestantismus szellemétől is, de mindenekelőtt magyar volt; nézetei az egyházkor­mányzatra nézve nem mindig találkoztak felekezete papjai nézetével; de át kellett látnia mindenkinek, hogy, meggyőződése s nem ellenkezési viszketeg sarkalja őt, a haladás szelleme lelkesíti; s felekezetéhez ragaszko­dását iratai és tettei egyaránt bizonyítják. Fáy szép­irodalmi műveit a protestáns színezet jellemzi; nem felfogása volt egyoldalú, de forrása a magyar életet rajzolja, de különösen a magyar protestáns embert és családot. Nem hibául hozzuk ezt fel, hanem csak jellem­zésül. A kevésbé erős tehetségű iró az életet nem ölel­heti fel minden oldalról, igy Fáy is a magyar pro­testáns életet világítja meg, miben természetesen meg­találjuk az egész magyar életet. Ide vezették őt tehet­sége, egyénisége, neveltetése, közéleti szereplése és természetes rokonszenvei. Irodalmi működésében is a használás volt a főelve s már ez, de azután egyes irodalmi ágak fejletlenebb volta, magának Fáynak is nem annyira erős, mint sok­oldalú tehetsége és fogékonysága voltak az okok, a melyek miatt a szó szoros értelmében remekműveket, meséit kivéve, nem alkotott. Művei koruk színvonalán állanak, czéljuknak megfelelnek, korukra hatottak. Mese, regény, színdarab mind arra szolgáltak, hogy eszmé­ket terjeszszenek, gondolatokat ébreszszenek, meggyő­ződéseket szüljenek, tettre sarkaljanak; irodalom, mű­vészet, közélet, tudomány és nevelés, a haladás, józan átalakulás helyes elvei nyernek azokban kifejezést, megerősítést politikai iratai és magyarázatot saját nyil­vános tevékenysége által. N.em mondhatjuk ugyan, hogy minden téren tökéleteset alkotott és hogy sok­oldalú tevékenységéhez csak Göthe universalitását le­hetne hasonlítani, de azt el kell ismernünk és el fogja

Next

/
Oldalképek
Tartalom