Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

118 vallásúak 1841. évi szept. 9-én tartott konventgyülése, melyen elnökül választatott gr. Teleky József. Fáy egy­házi elnök választását feleslegesnek tartá, nehogy sza­kadás támadjon, de a feltámadt viharban Fáy kényte­len volt visszavonulni. Megtámadták a hírlapokban is, igy Péterfy Albert, nagyenyedi professor a „Mult és Je­len" 1841. 76. számában, Fáyval szemben az ellenke­zó't vitatva. Itt, úgymond, a két fej volna egy, s csak világi elnökség fél-fejüség volna, mert egyházi és vi­lági egymást kiegészíti. Hivatkozik e czikk az apostoli időkre, a hierarchia fejlődésére, a papságnak egyházi dolgokban nagyobb jártasságára s azon áldozatokra, a melyeket szegénysége daczára a protestantismus meg­alapítására és fentartására hozott. Fáy az Óramutatóban mindenütt a történelmi fejló'désben a protestantismus szellemét keresi, s hivatkozva azon nagy befolyásra, a melyet fejedelmek s általában világiak, magoknak a papok áthelyezésére, felfüggesztésére s egyházi ügyekre gyakoroltak, a protestantismus lényegéül a haladást, tö­kéletesedést tekinti, s igy a változásokat nemcsak lehet­ségeseknek, de a körülményekhez képest szükségesek­nek is tartja. A papokat ugy tekinti, mint az egyház többi tagjait, a kik nem áldozópapok, közbenjárók Is­ten és ember között, hanem csak az isteni szónak szol­gái, az egyházi társaságnak tisztviselői, a kik a társa­ságtól birják hivatalukat, ha tehát minden hivő tagja az egyháznak, annak igazgatásában minden hivőnek joga van résztvenni, a kiknek a jogát az egyházkerületi képviselők gyakorolják. Megrójja Fáy az egyes prot. felekezetek kizárólagosságát s hogy nincsenek a pro­testantismus szellemétől áthatva, megrójja a prot. pa­pok hierarchiai hajlamait s az apostoliságot csak a papi hivatalra nézve ismeri el, de azt tagadja, hogy a prot. egyházban van parancsoló és engedelmeskedő fél (99. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom