Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

119 Továbbá megtámadja a prot. egyházak hiányos és aránytalan képviseletét és a nyilvánosság hiányát a gyűléseken. Felpanaszolja a prot. status szegénységét, az egyházi kánonok elmaradottságát, hibás szerkezetét s a bennük levő ellenmondásokat, az iskolatanitók elhanyagolt sorsát anyagi és szellemi tekintetben s felsorolja a papi tekintély sülyedésének okait; a vallásosság csökkenését, mi a vallás szolgáira is visszahat; a szegénységet s a papoknak a világtól elvonultságát., azoknak örök függését a községtől, földesúr önkényétől, szeszélyétől, a seniortól. Még egyszer kimondja, hogy a protestantizmus szelleme nem tesz különbséget egyházi és világi közt s azért csak egy elnököt kell választani, legyen az pap vagy világi. E szorosan egyházkormányzati fejtegetéseknél sokkal érdekesebbek azok az eszmék, a melyeket az iskolákról közöl. Fáy mint emiitettük

1), nem volt megelégedve a főiskolák zárdai szerkezetével, de nem a népoktatással sem. Javitást kiván, egyes helyeken mintaiskolák felállítását, népkönyvek kiadását és tanítóképzők felállítását. A katholikus főpapok már régebben alapítottak egyes tanítóképzőket. Pirker egri érsek 1828-ban Egerben, azután Pécsett b. Szepessy Ignácz, Esztergomban Kopácsi érsek, Zágrábban Haulik György. Majd Rozsnyón, Brassóban Csiksomlyón, Szepesben is állíttattak tanítóképzők, az országgyűlés pedig 1844-ben elrendelte a tanulmányi alapból az érsekújvári, miskolczi, nagy kanizsai pesti és szegedi tanítóképzők felállítását. E tekintetben a protestánsok hátramaradtak s igy nem csoda, hogy Fáy oly erősen sürgeti a haladást. De különösen hangsúlyozza a prot. főiskola felállítását Pesten s annak tervét is közli. Ez, valamint az unió kérdése élénk érdeklődést *) Lásd az I. fej.