Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

99 kéjét bátran elhelyezhetné s növelhetné és igy vagy eltékozolja, vagy kölcsönadja s részint hibás adóssági törvényeink, részint az adós lelkiismeretlensége és saját tapasztalatlansága miatt elveszti. Főkép e szomorú helyzeten akart Fáy a takarékpénztár által segiteni, amelynek eszméjeért korán lelkesedett s mellette legelőször szépirodalmi műveiben izgatott, meggyőződése levén, hogy „a takarékpénztárak, jó sz'erkezet és intézkedés mellett, csak magokban is elégségesek fognának lenni arra, hogy köznépünknél a szorgalom szikráját felgerjeszszék s jótékony lángra gyújtsák; a szorgalom pedig szülőanyja a nemzetek jámbor erkölcsének s dajkája a kegyeleteknek.

u íme a kettős haszon, a mely Fáy szemei előtt lebegett, midőn megkezdte izgatásait: a nemzet anyagi és erkölcsi értékének emelése, szorgalom és kegyeletek által. Nem aggódott azon, hogy keresztül viheti eszméjét. Idetartozó röpirata megjelente előtt egy évvel irja az Esz- és szivkalandokban, hogy a takarékpénztárak fogalma nem uj már a külföldön s igy ezeknek már másutt létező legczélirányosabb alkotását körülményeinkhez alkalmaznunk, nem leend kivihetetlen feladat, mihelyt megyénként, városonként néhány nemeskeblü emberbarát bir egyesülni a végre, hogy takarékpénztári intézetet biztosító alaptőkét alkosson össze, vagy legalább előlegezzen számára „S barátom, nekünk, kik oly büszkék szeretünk lenni nemzetünkre, szabad-e csak egy perczig is kétkednünk, hogy e nemzet, mely mindenkor dicső vala harczmezőn, és gazdag otthon polgári erényekben, ne birna szülni forró barátokat is az emberiségnek?" Igy hizeleg Fáy még a nemzet hiúságának is, csakhogy érdeket keltsen eszméje iránt s mint Zichy Antal oly szépen mondja, hintegeté az eszmét „mint madár a magot, mely ha jó földbe hull, ki csirázhatik s ha átmenők el nem tapossák, nagyra is