Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887
100 nőhet!" 1) Végre előállt a határozott tervvel Pestmegye karainak és rendeinek mély tisztelettel ajánlva 1839-ben. 2) E röpiratában mindenekelőtt kimutatja a takarékpénztárak czélját és irányát, azoknak hasznát, különösen népünkre s a felsőbb osztályokra nézve is egész a fejedelemig, kormányra s az egész nemzetre nézve hasonlóan. Azután bebizonyítja, hogy Pestmegye egy takarékpénztár felállítására nagyon is alkalmas. A takarékpénztárak közönségét képeznék általában minden nemes és nemtelen adófizető, hivatalnokok, kéz- és földművesek, cselédek stb; de ide lehetne berakni „a katonaságba állitottaknak"' kisebb vagyonát, kiskorú árváknak, tébolyodottaknak, hosszas raboknak a megyeházához magukkal hozott pénzüket, a per alatt levő összegeket stb , de mindenkor kisebb kamatra, mint a többi betéteké. Szól továbbá a takarékpénztár felállításának általános feltételeiről (jótállási bátorság, alapítványi Összeg, tartaléktőke, tisztviselők vagyoni jótállása) ; azután pedig a legapróbb részletekre kiterjedő gonddal közli az egész tervet és a kezelés módját. Fáy Széchenyit is igyekvék megnyerni, de ő sokfelé el levén foglalva, tervét kellő figyelemben és támogatásban nem részesíthette. Általában csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel lehetett részvényeseket gyűjteni, házról-házra kellett járni, 60 váltó forint, egy részvény ára, nagy pénz volt. Maga Széchenyi is oly kevéssé bizott a sikerben, hogy csak Fáy kedveért irt alá néhány részvényt. Hiába! a magyar akkor még nem volt élelmes s tán nem is gondolta, a ki a kínálkozó szerencsét visszautasította, hogy mit vet el magától. De x) Emlékbeszéd. Fáy A. felett. Tartotta az akadémia nagygyűlésén 1873. máj. 25-én Zichy Antal. 2) Terve a pestmegyei köznép számára felállítandó takarékpénztárnak. Irta Fáy András Budán. A m. k. egyetem betűivel
