Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

63 íme ! ez a XVI. század vallási elbeszélése s annak főképviselői. írók és müveik ugyanazon színvonalon állanak a század többi elbeszélőivel s müveikkel, tehát valamennyit együttesen fogjuk jellemezni. 2. Hazai s külföldi történetek feldolgozásai. E históriás énekek, vagy verses krónikák tartalmában és szellemében különösen megragadják figyelmünket a vonatkozások a kor vallási és erkölcsi viszonyaira, a görög s római mondákhoz való erős vonzalom, a nemzeti erényekre buzdítás s a bűnök feddése. A renaissance hatását mutatják azon elbeszéléseink, a melyek tárgyukat a klasszikus mondakörből veszik. A trójai veszedelmet, annak előzményeit és következményeit többen dolgozták fel, akiknek főforrásuk Guido de Columnisnak Dares, Phrygius és Dyktis után a tizenkettedik században irt prózai regénye volt. Páris és Helena történetét egy névtelen készítette el 1570. s Kolozsvárott 1576. és 1597-ben jelent meg; Dálnoky Jánostól van Trója veszedelme 1569. Csáktornyai Mátyástól Ajax és Ulysses históriája 1592. s ezekhez csatlakozik Huszti Pétertől az Aeneis. Érdekes ez utóbbi azért is, mert Trójáról és Róma alapításáról sem tud. szólni a nélkül, hogy helyenkint éles vágást ne mérjen a pápaságra. Toldy még említi a históriás éneket, Telamon királyról és az ő fiának Diomedesnek szörnyű haláláról, mely Jankovich szerint Kolozsvárt Heltainál 1578. jelent meg. Külföldi, részint egykorú, részint régibb történeteket tárgyalnak : Tinódi Sebestyén (Szuliman császár Kazul basával való viadala 1546. s ugyanő irt egy török császárkrónikát is, de ez elveszett) ; Töke Ferencz (Spóra Ferencz rettenetös históriája 1553.), Valkai András (Haireddinről (Barbarossa) és V. Károly császárról), Kákonyi Péter (Agrisz 1549.), Mádai Mihály (Jeruzsálem pusztulása), Csegéri vagy Csegezi András (Jeruzsálem pusztulása 1553.), Bogáti Fazekas Miklós (Skanderbég vitéz dolgai 1579.), Cserényi Mihály (A perzsa fejedelmek históriája 1588.). Továbbá História Alexandri Magni 1548. Hosvai Selymes Pétertől. Toldy Ferencz e művet Idari Péternek tulajdonítja, Ilosvaiét pedig elveszettnek tartja. Toldy ugyanis a mü hatodik részének versfejeire, s latin czimversére : Curcius haec cecinit transcripsit Petrus in Idar, támaszkodik. Mi azonban Szilády valószínűbb véleményét követve Ilosvait értjük az idari, helyesebben idai Péter alatt, mert ílosvai ezen müvéből és Ptolemaeusa bekez-