Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

64 eleséből kitűnik, hogy gyakran foglalkozott Nagy Sándor történetével (sokszor szóltunk az régi nagy időkről. Kiváltképen világbiró Sándorról, és : Jóllehet nagyon sokat szóltunk Sándorról stb.) és 1548-ban, midőn a szóban levő művet irta, Nagy-Idán lehetett iskolamester. Egy akadály azonban van, a mi miatt Szílády véleményében sem bizhatunk teljesen s ezt az a körülmény képezi, hogy nemcsak a versfejekben van Ida helyett Idar, hanem a hatodik részt megelőző deák czimversben is. A Bod Péter által emiitett Plutarchosból és más Írókból jelesen összeszedegetett, s a Jankovich által ismert Nagy Sándor-féle históriákról nem szólhatunk, de valószínű, hogy azok az 1548-ikinak ujabb kiadásai voltak. Egyébként Ilosvai forrásait megjeleli műve czimének e szavaival : partim ex Justino Historiographo, partim ex fragmentis R. Curcii diligenter collecta. Eljárására nézve pedig jellemző az első versnek e sora: Kit igazán szedtünk jó krónikákból, vagyis műve nem egyéb, mint száraz, krónikás elmondása N. Sándor életének, tetteinek, küzdelmeinek Ázsiában, Indiában, s végre megmérgeztetésének Babylonban s birodalma felosztásának. Végül műve hitelének emelése végett, az utolsó versszakban még egyszer említi, hogy történetét „régi krónikákból" szedte. Az egész műben nincs egyetlen egy részecske, mely költői emelkedettséget mutatna s még a nagy király halála sem indítja meg. Curcius könyvéből mindazt mellőzi, a mi szerinte nem való s ez a tapadás a rideg valóhoz jellemzi a többi históriás énekszerzőket is. A históriás énekek között, a melyek hazai, legnagyobbrészt egykorú történeteket dolgoznak fel, vannak olyanok is, a melyek valamely kiváló fontosságú, érdekű eseményt adnak elő, de minden sejtése nélkül a költői alkotásnak, minden törekvés nélkül az egységre, sőt épen az ellenkezőre való törekvéssel még akkor is, midőn az esemény úgyszólván magától kerekedik ki egy egészszé. De nem is czéljuk költői müvet adni, hanem való történetet versben. Igy a hunkrónika Gosárvári Mátyástól, vagyis „Az régi magyaroknak első bejövésekröl való história 1579. Kolozsvár" ; ilyen lehetett Csáti Demeternek Magyarország meghódításáról, talán közvetlenül a mohácsi vész után készített éneke, mely az utolsó három versnek kivételével elveszett. Amabban semmi, emebben legalább azt az érdekes adatot találjuk, hogy Buda vette meg az országot s Hogy az Árpád megholt vala, Árpád után ő kapitány vala.