Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

BEVEZETÉS. VERSES ELBESZÉLŐ KÖLTÉSEETÜNK ÁTTEKINTÉSE. Nemcsak lyrai költészetünk van a legszorosabb viszonyban nemzeti életünkkel, hanem elbeszélő költészetünk is, sőt talán még szorosabban, és pedig mig a régi költészet tárgyánál és felfogásánál, az ujabb főként felfogása, hangulata és motivumainál fogva. Az irodalomtörténetiró a magyar vei-ses elbeszélés terén, költői szempontból méltánylandó termékeket, csak a tizenhetedik században talál. Az ősi mondák, amelyek hivatva volnának nemzetünk legrégibb korára féoyt vetni, a latin krónikákban maradtak fenn és összeállitójuk soha nem akadt, eredetiségük pedig nagyon is kétes ; a honfoglalás eseményeit és a középkor kalandjait ismét nem költészetünkből, hanem csak a krónikákból ismerjük. A közép kor végéről van egy-két maradványunk, de ezek már nem a tiszta népköltészet, hanem a deákos lantosok száraz hűségre törekvő költészetének termékei és maradványai. Egy külön dalnokrend van a középkorban; az Árpádok, Anjouk alatt, Mátyás király udvarában, mint a krónikák s részben külföldi irók adataiból tudjuk, a lantosok nem részesültek épen mostoha sorsban, sőt az igazságos király, amilyen kedvét találta a renaissance tudósainak társaságában s a latin klasszikusokban, épugy gyönyörködött a magyar költők énekeiben is. És mégis, mig e korban a többi európai nemzetek regényes költészete a vallás, szerelem, lovagiasság, dicsőség hatása alatt gazdagon termette virágait, a mi költészetünk iiatal hajtások nélkül szűkölködő fáján itt-ott mutatkozik egy-egy csak félig kinyílt, vagy félig már a tudákosság szelétől elhervadt virág. Ugy látszik, ha a mi lantosaink birtak volna is a trouveurök, skaldok, 1