Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

21 honi nyelven, lant kiséretében éneklik. Az ének tárgya pedig mindig valamely jeles tett, a miben ott nincs hiány. De szerelmi dalokat ritkán énekelnek, mert többnyire a törökök elleni hadi tettek fordulnak elé nem éktelen előadásban." Gábor diák anyanyelven irt gyönyörű verseiben is kedvét találá Mátyás, Arnoldus de Bavaria szerint, a ki azt is mondja, hogy Gábor diák Mátyás királynak erényeit és hadi tetteit magyar és latin nyelven akarja megénekelni, hogy a nagy király soha nem enyésző emlékezetét a jövendő százaknak általadja. Budai Simon hét nyelven zengte énekeit s később Spanyoloi'szágban telepedett meg. De nemcsak a királyi udvarban voltak énekesek, hanem a királyi példa hatott a főurakra és főpapokra, a kik közül többen, névleg : Vitéz János, Dóczi Orbán, Bátori Miklós nagy áldozatokkal is maguk köré gyűjtötték a tudósokat és költőket s az utóbbiról irja Galeotti, hogy nála „mindig vagy szónokolnak vagy tanulmányoznak, vagy lant kiséretében énekelnek, vagy komoly beszéd foly. Nem ismerik ott a renyheséget, hivalkodást, s az idő haszontalan tékozlását". A klasszikus költészettel szemben áll tehát ez időben a nemzeti költészet; a hegedősök, mint deákos emberek, érezhették amannak hatását, de mégis inkább állhattik a népköltészet befolyása alatt. Tagadhatatlan azonban, hogy a tiszta népköltészettől ez időben kezd elválni az irodalmi költészet, mint ezt a Pannónia megvételéréi szóló ének mutatja. A királyi udvarban tenyésző klasszikus műveltség azonban nemzetünkre egyáltalában nem hatott s a mint oszlopa a nagy király kidűlt, az is elenyészett s gyenge, gyámoltalan utódai alatt lábra kapott fejetlenség, féktelenség, romlás, anyagi és erkölcsi sülyedés csak a satyrának kedvezett. A Mátyás királyt megelőző századokból verses elbeszélésünk nem maradt; de az irodalomtörténet király-mondakör neve alatt több eseményt emlit, a melyeket a lantosok megénekeltek. A máiemlítetteken kivid ily események voltak : István király és az orgyilkosok, Béla Iterczeg párviadala a pomeránival, Henrik kudarcza a Vértesek alatt, Endre és Béla viszálya, a korona és kard Várkonyban, a cserhalmi ütközet, Salamon bu'fdosása és halála, Első István szentté avatása, Charitás és a jobbkéz, Kálmán és Almos, Kálmán Oroszországban, Ilona királyné s a véres aradi országgyűlés, Imre király a lázadó Endre táborában, Kun László meggyilkoltatása. E száraz czimek mutatják, hogy lantosaink figyelemmel kisérték nemzetünknek kül- és belharczait, a valóság éa