Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

22 csodálatos egyaránt tárgyat nyújtott lelkesedésüknek. Lehetetlen is volt ez máskép. A mint még a XVI. században is látjuk Tinódi működésében és életében, mily szorgalommal gyűjti az adatokat, a legapróbb részletekre kiterjeszkedve, egy-egy történeti esemény megénekléséhez s mily bátran megmondja az igazságot az uraknak, a kiktől élt ; ugy bizonyára az előző századokban is igy tettek a hegedősök s azért nem lehet eléggé sajnálnunk, hogy a Pannónia megvételén s a nem teljes Szabács viadalán kivül egyetlen ének sem maradt ránk. Mennyi jellemző erkölcs- s művelődéstörténeti adatokat találhatnánk azon nyomtalanul elveszett énekekben. Mily érdekesek volnának a közvetlen forrásból származó jellemző adatok, csak a lovagiasság eszményképéről, sz. Lászlóról, a kinek emléke népmondáinkban is fennmaradt! Mennyi érdekes anyagot szolgáltathattak csak a kunokkal vivott harczai is, a melyekből, mint a cserhalmi ütközet mutatja, valódi románcz- vagy ballada-kör keletkezhetett, mint a spanyoloknál Cidről, a portugalloknál Ganzulról. A fényes lovagkor, mely nemzeti királyaink alatt kezdődött s az Anjouk korában és a Hunyadiak alatt érte el teljességét, megszólaltatta-e a hadi tettek magasztalását zengő erősebb húrokon kivül, a gyengédebb érzelmek húrjait is ? Azt tudjuk, hogy Zách Feliczián esetét, Kont István tetteit s a harminczkettő kivégzését, Kis Károly megöletését megénekelték, sőt ha máshonnan nem, Ilosvai Toldijából megtudjuk azt is, hogy Nagy Lajos tetteiről, kalandjairól, a prágai és olasz hadjáratról is szólt az ének; Toldi Miklósról, Zsigmond királyról, Hunyadiról mondaszerü hagyományok keringtek, de ki tudná azt megmondani, hogy a magyar vitézek előtt hangzottak-e szerelmi dalok, regényes történetek ? Valószinü, hogy a mi dalnokainkban nem volt meg a franczia trubadorok érzékenysége s lelküket inkább csak a harcz eseményei, vitézi játékok ragadták meg. Az első irott emlék, a mi verses elbeszélő költészetünkből reánk maradt, a Kis Károly megöléséről szóló ének két sora : Balázs öld meg a királyt, Neked adom Ghimes várát, Liszti János veszprémi püspök Bonfinijének illető helyén feljegyezve, e sorok tehát egy, a véres tettről szóló ének maradványát képezik, a másik változat: Vágd csak fiam, vágd Forgács, Tied leszen Gimes és Gács, —