Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886
10 dák magyar eredetiségét vitassa, nem levén sem ez, sem a hunmagyar rokonság megtámadva, sőt mig egyrészről azt hiszi, hogy a hun krónika a népies hunmondát megcsonkulva, eredeti költői alakjából kivéve, prózába feleresztve, idegen tudós és keresztény hozzávetések és nézetmód által interpolálva s igy részben átalakítva adja; addig másrészt Vencsel Gusztávval egyetértve, 1 azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a magyarok mindjárt itt (Pannóniában) létük első századában befolyást gyakoroltak hősdalaik (hunmondák) által a német középkori költészetre s a Niebelungének „legtisztábban tükrözi vissza a régi hunmagyar hősmondák befolyását a középkori német költészetre", sőt azt is állítja, hogy az emiitett német eposz a magyar hagyomány befolyásával készült. Ipolyi Arnold (Magyar Mythologia 1854.) a krónikások előadásának alapját szintén eredeti ős hunmagyar mondai hagyománynak tartja; de a magyar és germán hunmonda kölcsönhatását is elismeri. így állott a hunmagyar rokonság és mondák ügye, midőn 1875-ben megjelent „Magyarország etlinografiája" Hunfalvy Páltól. A mű állításai merev ellentétben állanak az eddig felhozott véleményekkel és egész irodalmat hoztak létre. Hunfalvy Pál a hunmagyar rokonság megdöntését tűzte ki feladatául s erre nézve szükségesnek tartotta tagadni a hunmagyar hagyományok létezését is, illetőleg kimutatni, hogy magyar hunmondák nincsenek, hogy krónikáink hunmondái a Niebelungénekből vannak véve, s az egész hunmagyar rokonság is Pilgrin passaui püspök és a német hittérítők koholmánya. A hunmondák eredetiségének kérdésével ezután többen foglalkoznak. Riedl Frigyes, Marczali Henrik, Gyulai Pál, Szász Károly, Heinrich Gusztáv szóltak e kérdéshez s mig általában mind elismerik a germán eposz hatását a magyar lnmmondára, addig Riedl a magyar hunmondát csak köny vniondának tartja; Marczali a magyar hunmondát szintén germán eredetűnek hiszi, de elismer benne magyar mondai elemeket is (Csaba mondája); Heinrich Gusztáv pedig azon, első tekintetre tetszetős, állítást koczkáztatja, hogy a hunmondákat a hun birodalom elpusztulása után, az annak helyén lakó népek fenntartották s azokat itt, beköltözésükkor, 1 Eszmetöredékek a magyar hősmonda történettudományi méltatására. (Reguly-Album 1850.)
