Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

11 megtaláltak a magyarok. „A hun-magyar rokonság nemzeti traditio volt — természetesen nemzeti traditio, melyet a magyarok nem hoztak magukkal Ázsiából, hanem itt európai hazájukban részben készen találtak, részben megalkottak s mindenesetre tovább fejlesztettek." (25. 1.) Szász Károly, Gyulai Pál épugy, mint Thierry Amadé, ki behatóan foglalkozott a germán s román népek liunmondáival (Attila-mondák, ford. Szabó Károly), önálló magyar hunmonda létezését vitatják Felhoztuk e különböző véleményeket, de nem azon czélból, hogy ezekkel foglalkozzunk, hanem csak azért, hogy a magyar hunmonda kérdésének vázlatos képét nyujtsuk. Petz Gedeon, az egyetem bölcsészeti kara által jutalmazott müvében (A magyar hunmonda. Budapest, 1885.) részletesen foglalkozik a különböző népek hunhagyományaival s összeveti azokat krónikáink előadásával s azon végeredményre jut, hogy „legrégibb történeti kútfőink e része (a hunokról szóló), mely valamikor mint külön egész létezett, háromféle elem összeolvasztásából van megalkotva. Alapja a történeti tények és az azokhoz fűzött hagyományok előadása, a melyre nézve a külföldi történetírók munkái szolgáltak forrásul. E történeti előadás hézagainak betöltésére a krónikás az előtte ismeretes néphagyományból mei-ített és valódi mondai vonásokat szőtt a történeti anyagba. E mondai részletek eredetökre nézve kétfélék : egyrészt német, másrészt magyar hagyományon alapulnak. A Detréről és Kriemhildről szóló német mondai elemehet nem vehette irónk sem a Niebelungénekből, sem más ismeretes német költői forrásból, hanem minden valószínűség szerint a hazánkban lakó németség élő hagyományából, melynek több elemét — krónikánk tanúbizonysága szerint — átvette a magyar nép is. Ehhez hozzáfűzött magyar mondai elemeket, vékony szálait egy gazdagabb hagyománynak, melyet népünk nem hozott őshonából, hanem az uj hazában vett át a hunokra következő népektől. E mondai elemek egy része nem is a hunok viselt dolgaira, hanem későbbi történeti eseményekre vonatkozott. Krónikásunk e különnemű elemek összefiizése közben saját felfogását is érvényesítette, hol változtatva a meglevő anyagon, hol hozzáadva lényegtelen vonásokat. Az egész előadáson nemzeti szellemet s a költői naivság báját öntötte el." 1 Lényegében tehát Petz is Heinrichnek a felfogását követi, azonban e felfogás csak akkor volna helyes, ha ki tudnók 1 A magyar hunmoncla, 100. 1.