Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

93 leányt emelt magához s mégis egész eljárása, próbái lázítók. De Gi'izeldisz is, midőn férjének mindenben engedelmeskedik, megtagadja anyai és egyúttal női természetét. Ily nő és anya nincs ! Érzéketlen, mikor elviszik leányát és fiát, s férjéhez azért a legönfeláldozóbb szeretettel ragaszkodik, mi igy szintén természetlen, ugy, hogy Volter is elálmélkodik végre. Az meg épen képtelenség, hogy az elűzött asszony az uj menyasszonynak örömmel enged helyet, segédkezik neki, oktatja s igy szól : És azon én Istent jó kedvvel imádom, Hogy te házasságtok legyen igen boldog, És vigan ti magzattokat láthassátok. S hogy sokat kellett tűrnie, csak egyszer említi fel, midőn az uj menyasszonyt férje neki bemutatja : Erre kérlek téged nagy bizodalommal, Hogy ezt ne kesergesd meg bosszúságokkal, Miként te liáborgál az másik asszonynyal, Mert gyengébben tartott, ifjabb is ez annál, Mert az mit én tűrtem, ez azt nem tűrheti. E természetellenességek azonban a kor erkölcsi érzékét épen nem sérték, sőt ezekben volt az olvasókra nézve a legfőbb vonzó erő. Hasonlókép a női hűség megpróbáltatását és diadalát látjuk a következő történetben: Egy szép história as vitéz Franciscóról és az ö feleségéről (Debreczenbe, nyomtattatott Komlós András által. Anno 1574.). Ezt a történetet, mint az utolsó versszak mu• tatja, először Vasfai Gáspár dolgozta fel 1552-ben, de ezt nem ismerjük; az 1574-iki is Vasfait vallja szerzőnek, de ez valószínű, csak sajtóhiba; az 1579-iki Káskai Gáspárt nevezi szerzőnek. E mű sem eredeti, hanem feldolgozása azon közös mesének, mely a Dekameron második napjának kilenczedik elbeszélésében is foglaltatik s különböző népeknél különfélekép átal akíttatott, s feldolgozást nyert még Shakspere Cymbeline-jében is, s különösen a németeknél már a XIV. században (Von zwein Kaufman, XV. sz. gótliai kézirat. Ein liepliche Histori und Warheit von vier Kaufmennern, és Ain lipliche Historie von vier Kaulleiten. Nürnberg. 1499.).

1 Ráskai Gáspár II. Lajos király alatt főkamarás, tárnokmester, temesi főispán volt. 1526-ban Szapolyai híve lett s 15401 L. Heinrich G. értekezését Vitéz Franciscóról Phil. Közi. 1879. 105. 1. és Ráskai „Vitéz Francisco"jához. Phil. Közi. 1882. 131-134. 1.