Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

79 Wesselényire. Mária dacza és hevessége „gyenge mosolyt csalt a vezér ajkaira", majd komolyan szólt, hogy ő, t. i. Wesselényi, kész lesz, ha elkövetkeznék az az idő, a nernzetssabadság védelmére, de Rákóczy Gy. nem a szabadság — hanem zsarnok. Mária kitör s erélyes hangon hallgatásra inti a vezért, ki megbízatása utolsó részét teljesítendő, vezére levelét átadja Máriának s siet ki a várból. A levélben van Wesselényi szerelmi vallomása s Mária dicsőitése. Nem csoda, ha Mária felgerjedve, összemarczangolja két kézzel a levelet s ketté szakítja minden erejével, magából és neméből csúfot űzetni nem enged s a boszu gondolata támad fel keblében: Büszke Wesselényi...! bárcsak ugy lángolna, Oly mélyen szeretne, a mint irja tolla, Hadd boszulhatnám meg — mit ő tépe szélyel — A sok nőerényért, gúnyos megvetéssel. És miként eped most Murány birtokáért, Égne százszor jobban annak asszonyáért, Hogy midőn falamra nézne bús sóhajjal, Űzném messze onnan egy éles kaczajjal. Az öreg Kádas felhasználja' e kedvező alkalmat s magasztalja úrnője hajthatatlanságát, „hogy szilárddá tegye pártjához asszonyát". Ez pedig cselt forral. Wesselényinek ir s éjfélkor a várba hivja, „belépve megtudja sorsát, hogy mire dűl". Kádastól elküldi a levelet, maga pedig Wesselényi levele felét elégeti, felét pedig megtartja. Mária arczának változása Wesselényi beszéde alatt, pillanatnyi harcza s e most említett körülmény arra mutatnak, hogy szivében feltámadt a vonzalom a vezér iránt; de másrészt az is lehet, hogy kézre akarja keríteni a vezért, vagy pedig próbára akarja tenni szerelmét. Megvallom azonban, hogy Gyöngyösi jobban tetszik, midőn Máriát Wesselényivel a találkozón összehozza s ott kölcsönösen megszeretik egymást; Petőfi is, a kinek költeményében Wesselényi a találkozás után a kapusnál irja meg szerelmes levelét, mintha valamit megmondani elfelejtett volna ; Tompa is, kinek e helye egy kissé homályos, de mégsem előre megirt szerelmi vallomással viszi hősét Mária elé. Arany itt mindenesetre hibázott s Mária jellemzésében is ugy itt, mint azután is bizonytalan. Wesselényi uj szerelme alig fér „öblös keblében", türelmetlenül várja a választ s midőn azt elolvasta : „gondolt ó mesékre,