Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

40 február 4.) üdvözli, igy szól: „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, lwgy a politikában is uralkodjék s ez a század feladata, ezt kivinni ezélja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártirkodnak milliók, hogy egypár ezeren henyélhessenek és élvezhessenek."

1 Másutt, a midőn Arany Jánosnak eposzi tárgyra ad tanácsot: „Azt irod leveledben, hogy nem chimaera a népi szellemben és nyelven irt komoly eposz ? meghiszem, hogy nem 5 és nagyon jól teszed, ha bele kapsz. Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Az is király volt . . . Ha már a szabadság eszméit nem olthatjuk a népbe szabadon, legalább a szolgaság képeit nc tartsuk szeme elé, még pedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit."

2 .0 is akar ily eposzt irni s pedig Csák Mátéról vagy Rákóczyról. — Végre Aranyt üdvözlő versében a népköltészetet ugy fogja fel, mint a melynek hivatása a nép nyomorúságát enyhíteni : S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! olyan felhős láthatára S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait, ha nem enyhíti más' Enyhítsük mi költök, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás. Egy édes álom a kemény nyoszolára. Arany is, bár nem oly túlzottan radikalis színben, de hasonlóan fogja fel a népköltészet hivatását. 1847. február 25-ről igy ir Petőfihez : „Csák és Rákóczy, sőt Dózsa is megfordult az én fejemben ; de ott a nagy bökkenő, a censor orra. Dózsát mosolygod talán ? Hisz tette nem volt egyéb, mint egy kis reakezió a természet örök törvénye szerint. Históriában ugyan semmivel birók harcza a vagyonosok ellen. Istentelen rabszolgalázadás Szent-Domingón. — IIa én valaha népies eposz Írására adnám fejemet, a fejedelmek korából venném tárgyamat. Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak... a fejedelmet atyának, patriarchának. elsőnek az egyenlők között. Festenék szabad hazát, közös hazát: megtanítanám a népet, miként szeresse a hont, melyért előde vére folyt. 1 Halasi Aladár : Petöfi-reliquiák. 47. 1. 2 U. o. 50. 1.