Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

41 Mert bizony nem a mai nemesség vére volt az, mely visszaszerezte Etele birodalmát: az a vér részint a csatatéren folyt el, részint a magvetők gubája alatt rejlik. Az a vér szolgavérré soha nem fajulhatott, mai napság is daczol a zsarnoksággal; azért durva, nyakas, megigázhatlan ; de azért merész, őszinte és tiszta is. S e nemes vér, mivel az egy igaz ur előtt csúszkálni nem tuda, szolgává kényszeríttetett; ellenben jöttek idegen földről, támadtak a haza megnyügzött idegen népe közül szolgák s azok lőnek urakká. — Eposzt az utóbbi vér nem érdemel; az elsőnek Homér kellett volna, most Ossian, ki a fajulni kezdő ivadékot az elődök erényeire visszaemlékeztetné." * íme a magyar u. n. népies költészet háttere, politikai motívuma. Arany Toldija mi más, mint az őt megillető helyért küzdő nép, ki végre is diadalra jut ? s Buda halálában nem azt a népet rajzolja-e, mely szabad, nemes, fegyverforgató s melynek fejedelme első az egyenlők között? A mily nagy hatása volt azonban Petőfi s Arany költészetének a közönségre s a józan kritikára, ép oly kicsinyes ellenzéket is talált a „Honderűdben, a melynek szerkesztője P. Horváth Lázár volt, a félvér mágnás. A „Honderű" Aranyban semmi egyéb nevezetességet nem talált, mint hogy Petőfi megénekelte. A Budapesti Híradó is viezezeléssel szól a népköltészetről, mint a Honderű kritikusai, a kiknek éretlensége, sértetlensége ellen Arany önérzetesen, sőt epésen kel ki: „írjon bírálatot az e . . . ta, ha tud, elhallgatom, ha még annál igazságtalanabb lesz is : de az ily komisz paezkázást, iskolagyermekes kipoetázást nem szenvedhetem . . . Azok az aristokrata urak talán ilyenképen gondolkoznak : Tegyünk ugy avval a falusi emberrel, mint a kis kutyával, előbb csipkedjük a szőrét, ha akkor fogat vicsorít, huzzunk végig horpaszán doronggal: majd elül. Nem ugy tekintetes, nagyságos uraim, nem ugy ! írjanak önök halvány köreik számára lialavány poesist, szépet, homályost, mint az őszi köd : majd Petőfi, Tompa, meg talán saját kicsiségem is fogunk írni, mit, meglehet az, ki tót dajkától franczia vagy sváb tejet szopott, sem érteni, sem érzeni nem fog, de a mit azon egynéhány politikai nulla, azon még fejetlen sero, melyekhez nem több, csak egy vonás : 1 (mi kardvonás is lehet) kívántatik, hogy politikai milliókká emeltessék, ez a számtalan nagy szám, mondom, magáénak, szivvéréből szakadottnak vall. S * Arany levelezése Petőfivel. Egyetértés, 18S2.