Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

112 Az ember feladata, hogy legyen békében s harczban ember, méltó képmása Istennek s polgára a hazának. Ugyanezt a gondolatot mondja ki a Domokos napra cz. költeményében is : Legnagyobb czél pedig itt e földi létben Ember lenni mindig, minden körülményben. Nem olvashatjuk e szavakat a nélkül, hogy magára Aranyra ne gondoljunk, a kinek lelkében a legszebb emberi erények voltak egyesülve, az emberi méltóságból származó önérzet, mély vallásosság s igaz hazaszeretet. Ez erények voltak azok a kapcsok, melyek öt a földhöz kötötték, de ezek voltak egyszersmind azon szárnyak is, a melyekkel felemelkedett s innen ugy világnézete, mint költészete ment a tartalomnélküli idealismustól, az ég és föld között lebeg, a földről veszi anyagát s égi művészetével alkot abból szépet. Innen van humora is, mely felülemeli az aprólékos bajokon, az élet keserűségein és viszásságain. Világnézetének, egyes lyrai költeményein kivül, leghivebb kifejezője a „Gyermek és szivárvány" cz. allegóriája, melyen fájón rezdül át annak érzése, hogy a szivárvány, az ideál, melyet az ég és föld között összekötő hidnak tartunk, csalfa, tünde fényalak : „egy sugár a nap szeméből. . . büszke diadalmosoly, mely a sirva futó felhőkön megtörik, — de nincs seliol". Az a gyermek, a ki űzte a szivárványt s megtörve tudta meg, hogy az üres kép, játszó sugár, ki más, mint a költő, a kinek kedélyén ép azért borong a bánat, mert megtudta, hogy vágyai „elérhetetlen tartományba" vonzották. Ugyanezt fejezi ki, csakhogy humorosan, a „ Világ" cz. költeményében. A költészetre vonatkozó elvét pedig a Sárkány cz. allegóriában fejti ki, midőn a magasra emelkedő de elégedetlen papírsárkányt, mely a földhöz kötő zsineget elszakítja, a tóba buktatja s a tó lakói gúnyjának teszi ki. A költő pedig igy mondja ki ítéletét a sárkányra s a gúnyolódókra : Se neked — se neked nines igazad, Valahol a kettő között Keressétek az igazat — vagyis, sem az idealismus, mely a földet ellöki lábai alól, sem a földhöz tapadtság, mely emelkedésre képtelen, nem a való költészet. Ez allegória különben czélzás e korbeli szépirodalmunkra is, a mire még visszatérünk. A humor egy költőnk költészetében sem nyilatkozik oly nagy mértékben s változatosan, mint Aranyéban. Maga a Világ cz.