Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

113 költeménye jobban kifejezi a humoros világnézetet, mint bármily terjedelmes aesthetikai értekezés. E szerint a világ egy kopott szekér, haladna, de nem messze ér; moly-penész-porette régi mente, a folt sem állja; egy tói malom, mely sohasem járhat ugy mint kéne, mert vagy tenger vize van, vagy egy cseppje sincs ; vén muzsikás, újba kezdeni nem tud, minden hangból csak felet huz, s mindennap egy nótát feled ; rozzant csárda, mely rosz menedék télben is nyárban is, télben fázunk, nyárban ázunk mégis benne éjszakázunk; részeg ember, ötször-hatszor egy nyomba hág : Kész ugorni hegyen, völgyön S felbukik a sima földön. Ki tagadhatja, hogy Arany hiven rajzolja a világot, vagy mondjuk : az életet ? s épen e felfogást, mely világot s embert nem tart sem jobbnak sem rosszabbnak, mint a minő, nevezzük humorosnak. A tapasztalatok, melyeket az élet iskolájában szerzünk, tisztán láttatják velünk az érem mindkét oldalát, a fény mellett az árnyékot, az erény mellett a bünt, a szeretet mellett az önzést, az eredetiség mellett a majmolást, az együgyüség mellett a rosszakaratot, az ártatlanság mellett a raffineriát, szóval a valót s minden látszatot az igazi értékre szállíttatnak le velünk. Ha kedélyünk érzékenyebb, szánó részvét kel bennünk s fájó mosoly ül ajkainkra, ha pedig kedélyünk könnyebb, jóizüen nevetünk a viszásságokon. A költő ily hangiüattal irt művei a humoros költemények, a melyek sötétebbek vagy derültebbek, a költő érzékenyebb vagy könynyebb kedélye szerint. Aranynak érzékeny kedélye egyes humoros költeményekben is nyilatkozik, némelyekben derültebben, másokban s különösen elbeszélő költeményeiben (Bolond Istók, Nagyidai czigányok) sötétebben. Az első e nemű költeménye az „Aranyaimhoz" cz., mely a Toldija jutalmául nyert aranyokhoz szól s melynek elején gyermekies örömmel mondja, hogy most már gazdag lesz, rátalált a szerencse, figyelmezteti az aranyokat, hogy el ne menjenek, mégha küldené sem ; ha pedig kivetné őket az ajtón, jöjjenek be az ablakon s végre — kifizeti velük a kötlevelet. De az aranyokról eszébe jut Peru s hazája, mert mindenik holtszegény, mikor oly sok aranya van ! Talán, mert az arany ma máiFöldhöz ragadt inség jele ? 6