Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

97 rázta, s midőn a Magyar nemzeti versidomról irt értekezésében, mely a n.-körösi gymnasium 1855/5G-iki értesítőjében jelent meg, nemzeti rythmusunkat alaposan s részletesen kifejtette, szerénysége nem engedte, bogy az iskolában az ütemes verseket rendszeresen tárgyalja.

1 Tanárkodása alatt aggodalommal töltötte el a kormány azon 1855. végén kelt rendelete, hogy hat év alatt minden tárgyat németül kell tanítani. „S az ember nem tehet ellene semmit — írja Ercseynek 1856. január 12-én —. Azok, a kiké az intézet, nem mernek, nem akarnak." De a lelkes tanári kar akart és mert is tenni ellene, elhatározták, hogy felírnak a kormányhoz s a felirat szerkesztésével Aranyt bizták meg, a ki a tanértekezleti jegyzőkönyveket is irni szokta. Arany pár nap alatt „egy egész operatummal állott elő", melyet a tanári kar szóváltoztatás nélkül fogadott el. A dolog e felirat s Mikulás János főigazgató nyomós előterjesztése következtében elaludt, s csak a Vaterlandskunde-1 kellett hetenkint egy órában előadni, de abból vizsgázni senki sem volt köteles.

2 íme Aranynak tanári működése s a tanügy érdekében kifejtett munkássága, mely fényes tanúsága annak, hogy erős akarat s gyengéd lelkiismeret még a kedv ellen való pálya kétszeresen súlyos akadályait is képes legyőzni. Betegeskedése s iskolai elfoglaltsága daczára is, és bár folyton hangoztatja kedvetlenségét, élénk figyelemmel kiséri az irodalom ügyét; de ez épugy, mint a nemzetiség ügyének állapota, nem elégíti ki s aggodalmat kelt lelkében. ,,Az a Pest sem a régi Pest többé ! Most csak a nemzeti színház van bukófélben .. . Egy-két író lézeng ott, az képviseli a nemzetiséget. Egy-két lap teng az irodalom szalmáján, ennyi az egész." Az egyes lapokat (Hölgyfutár, Pesti Divatlap, Délibáb stb.), irodalmi vállalatokat is figyelemmel kiséri, bár egyik sem igen nyeri meg tetszését, még leginkább a Szépirodalmi Lapok-hoz füz reményeket, de ez részvétlenség miatt hamar megszűnt; a Budapesti Szemlét egész elragadtatással üdvözli s mély fájdalommal panaszolja, hogy egy ilyen vállalatnak 200 —250 előfizetője telik ki a magyar közönségből. A lapok, vállalatok, népkönyvek s kalendáriumok „csinálói" ostromolják dolgozatért, de ő átlátván, hogy ha erejét arra fecsérli, 1 Magyar Tanügy, 1883. évf. 2 U. o., 11. 1. 6