Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

- 18 Murád halála után Bajazed folytatta a háborút. Seregének egy része a Szörényi bánsággal határos szerb földre tört 1390-ben. Perényi Miklós Szörényi bán, hogy bánságát a törökök becsapásaitól megóvja, dandárával ellenök ment, őket heves csatában megverte.

1) Zsigmond király a törökök részéről fenyegető veszély elhárítására már 1391. elején fegyverre szólítá a hadkötelezetteket, maga pedig a hadi készületek siettetése végett Erdélybe utazott. Mielőtt a magyar hadsereg felkészült, a törökök a Száván átkelvén, a Szerémségbe törtek. Ekkor, 1391-ben, jelentek meg először a tulajdonképeni magyar földön. Maróthv János és Losonczy István macsói bánok a pusztító törököket Nagy-Olaszinál megtámadván, visszaűzték. Maróthy Dénes, a bán testvére, török fogságba került. Kevés idő múlva Maróthy ismét megveri a törököket NagyZengnél.

2) Harezolt-e Zsigmond az e közben fölkészült sereggel a török ellen még ezen, vagy a következő 1392-ik évben ? bizonyosan nem állíthatjuk. Hogy az elpártolt és a törökkel szövetkezett szerbek ellen ment, s hogy azok előle visszavonultak, az kitűnik Zsigmondnak a Czilleiek javára 1397-ben kiadott okmányából: „Midőn Szerbia felé mentünk és Bajazednek a török zultánnak, nagy serege Kewe közelében a Dunán tul ránk és hűséggel követő fegyvereseinkre leselkedve várakozók; de a törököknek azon serege előlünk visszavonult és midőn Izdryl nevű vár felé, mely az említett Szerbia határán belül fekszik, ama tartományban beljebb hatoltunk a föntebb említett néhai Vilmos ur mindég velünk volt" stb. („Versus regnum Rascic proficiscentibus, magnaque potentia Bayzath, Turcorum imperatoris, prope Kewe ultra Danubium nos, nostrosque fideles sequaces amigeros insidiose praestolante, sed hujusmodi potencia Turcorum eorundem ante nos gressus retroflexos faciente, nobis que versus Castrum Izdryl apellatum, intra ambitum dicti regni Rascie habitum, regno ulterius in eodem progredientibus, praefatus condam Dominus Wilhelmus nostro lateri semper inhaei'endo" stb.;1) de hogy 1392-ben Bolgárországba nyomult volna, s a Bodon vidékén táborozott török-oláh haddal szerencsésen megütközött volna — mint Horváth Mihály állítja — arról alapos tudomásunk nincs. A két okmány, melyekre a többek között Horváth Mihály hivatkozik, ütközetről nem szól. „Mi Zsigmond ... megírjuk és bizonyítjuk, hogy Miklós, Jekulfalvai D. fia és Lőrincz ... mostani, az ellenséges török ellen újból megindított hadjáratunkban... jelen ') Zsigmond adománylevele Perényi Miklós javára 1390-ben. L. Cod. Dipl. X. I. 611. lapon. 2) L. Zsigmond okmányát Katonánál XI. köt. 319. és köv. lap. 3) L. Cod. Dipl. X. 2. 418. és köv. 1.