Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

- 10 pénzt szedett föl, végre fiát ennek gyámságára, Ausztriát pedig kormányára bizta. A cseh zsoldosok fővezére Giskra, kinek a királyné Zólyomot ajándékozta, a bányavárosokban ; Axamith cseh vezér a Szepességben; Talafuz Kassán ; Komorovszky, Akzamutek, Ribald, Kozky, Wryk és többen más városokban fészkelték meg magukat, számos apró favárakat, mindmegannyi rablófészkeket építettek a felvidéken, melynek hosszú időn át valóságos ostorai voltak ; raboltak, pusztítottak ; a szegény népet, különösen Ulászló hiveit oly kegyetlenül üldözték, hogy e rablóvárak közelében levő helységek elnéptelenedtek, lakosai részént békésebb vidékre költöztek, részént erdőségekbe menekültek.

1) Ulászló e rablók ellen Perényi Miklós késmárki kapitányra bizta a felvidék védelmét; de ez a rablókat, bár velők többször hadakozott, csekély erejével megfékezni nem birta, Ulászló pedig segélyt nem küldhetett, mert mig a csehek a felső vidéket dúlták, Délen a fogságból kiszabadult Garai László tűzte ki a lázadás zászlóját. Az ország belsejében Szécsi Dénes, esztergomi érsek, dandárát a királyné csapataival egyesítette, és testvére Szécsi Tamás e haddal Budát fenyegette. Valószínű, hogy Garai, ki Szegszárdnál táborozott és Szécsi egyesülni akartak, hogy Budát közös erővel támadják meg. Ezt minden áron meg kelle gátolni Ulászlónak, mert különben trónja is veszélyben forog. 0 tehát Hunyadi Jánost és Újlaki Miklóst küldé Garai ellen. Hunyadi kímélni akarta a polgár-vért, találkozásra szólítá föl Garait, hogy vele békésen egyezkedjék; de miután a gőgös főúr ezt el nem fogadta, őt Szegszárdnál megtámadta, keményen megverte, seregét szétszórta. Garai menekült. A király Hunyadit és Újlakit erdélyi vajdákká nevezte ki, amazt a temesi és Szörényi bánságban is meghagyván. Ulászló ezután Szécsi Tamást, a ki Budáig előnyomult s annak külvárosát fölégette, visszanyomta, Esztergomot körültáborolta, végre az érsekkel kibékült. Zalában, később Tót- és Horvátországban a Cilleiek üldözték ') „Nem csak hazánk felső vidékeinek voltak... ez időben Komorovszkiai, Axamitjai, Talafuzzai, hanem Sopronnak is megvolt a maga cseh rablófészke, (Maeskakö-vár), honnét a kapitányok hatalma alatt a megye békés lakosainak utják állták." (L. Nagy Imre „Sopron múltja" ezirnü értekezését „Századok" 1883. VIII. füz.)