Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

- 11 Ulászló hiveit. A király Bánffi Istvánt küldé ellenök, de ez megveretvén, Ulászló személyesen vezetett hadat; azonban a döntő ütközet előtt a Cilleiek Ulászlót királyuknak elismerték s neki hűséget esküdtek. A Cilleiek hódolása után Erzsébet is hajlandóbb lett az egyezkedésre. Fölszólítá tehát Ulászlót, hogy követeket küldjön a békeföltételek megállapítása végett. Ulászló örömmel teljesítő Erzsébet óhaját, de Erzsébet követelései oly túlságosak voltak, hogy azokat Ulászló el nem fogadhatta. A belháború tehát ismét megujult. Giskra Késmárkot kézre kerítette és Perényi seregét szétverte. A csehekkel tartó Kassa városa ellen Ulászló maga vezetett hadmenetet, de nem boldogult. Rozgonyi István az Ulászlóhoz hű pozsonyi várparancsnok szorongattatván, ismételve sürgetett segélyt; a király Tanczin vezérlete alatt küldött ugyan magyar-lengyel hadat a vár védelmére, melyet élelemkészlettel s egyéb szükségesekkel ellátott; de alig távozott el a lengyel vezér, Erzsébet az Ausztriából nyert segélyhaddal ismét ostromolni kezdé a várat, miért Ulászló 1442-ben személyesen jelent meg annak védelmére. E hadjáratnak azonban nem lett más eredménye, mint az, hogy a vár a szükségesekkel ismét elláttatott, mert Ulászló a nagy hideg, a táborában kiütött nyavala és a takarmány hiánya miatt Budára visszavonult. Ulászló a lengyel urak egy részét hadaikkal haza bocsátotta. Talafuz cseh vezér az egri püspöknél mulató lengyeleket meglepi s gazdag zsákmánynyal távozik. A püspök és a lengyelek a rablókat üldözik, megverik s Talafuzt elfogják. E győzelem által felbátorodva a bányavárosok ellen indulnak, Selmeczet beveszik s kirabolják. Eperjest zsákmányolják, de az ellenök jövő Giskra által megveretnek. Ily szomorú helyzelbm volt Magyarország, midőn IV. Jenő pápa Caesarini Juliin bibornokot hazánkba küldötte, hogy Ulászló és Erzsébet között békét eszközöljön. Julián bibornok, miután Erzsébetnél megfordult, vele és párthíveivel értekezett, békeföltételekkel jött Ulászlóhoz, melyeket Ulászló s a mellette levő lengyel tanácsosok szívesen elfogadtak volna, de a magyar uraknak nem tetszettek, mert az ország épségét