Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

~ 24 ­„1420-ban szept. 23-án a törökök Hátszeg várnál Csáki Miklós vajda seregét tönkre verték és szeptember 25-én Szászvárost elpusztítván, a szék lakosait elhajtották." Fessler is mondja: „Zwischen Nikopel und Nissa war der Gross­Vezir von Adrianopel mit achtzigtausend Mann gelagert. Mittwoch nach Wenzeslai stellten sich ihm gegenüber die Ungarischen Scharen in Schlacht­ordnung. Er nahm das Treffen an und erlitt unter wüthendem Gemetzel die schrecklichste Niederlage", de hozzá teszi: „Wenn sie (die Schlacht) überhaupt geschehen ist. u Horváth szintén emlékezik e hadjáratról, de bevallja, hogy „az ütközet kimeneteléről nincsenek tudósításaink." ') Zsigmond okmányaiban nincs említés e nagyszerű győzelemről; pedig alig lehet föltenni, hogy Zsigmond erről meg nem emlékezett volna és isme­retes bőkezűségével azokat, kik magukat kitüntették, meg ne jutalmazta volna. Bonfin, Thuróczy hallgatnak; Pray megemlíti a fegyverszünetet, de a győzelemről ő is hallgat. Katona Dlugoss állítását fogadja el, mely sze­rént Zsigmond Nándorfehérvárhoz vezette hadait, de a török ellenállása miatt a Dunán át nem kelhetvén, siker nélkül tért vissza. „Ezen elbeszélés — mondja Katona — az által válik hihetővé, hogy maga Zsigmond említi: seregének, Isten segítségével, legközelebb történt fölszerelését a törökök, mint országának legdühösebb ellenségei ellen. (Budán, 1419. aug. 14.) Ezt Fleuri következőleg erősíti meg : A hussiták előhaladásának meggátlására és az eretnekség kiirtására ekkor ugyan kedvező alkalma lett volna a csá­szárnak ; minthogy azonban attól tartott, hogy a törökök, mihelyt megtud­ják, hogy Zsigmond a csehek ellen hadat vezetett, mindjárt visszatérnek Nándorfehérvárhoz, a honnét eltávoztak volt, nem jól gondoskodott magáról. Ez az oka, hogy ezen alkalmat elszalasztván, Csehországot elveszté, Magyar­országot pedig nem tudta szerencsésen védelmezni a hitetlenek ellen, kik annak nagy részét tüzzel-vassal pusztították." („Haec narratio — mondja Katona — propterea credibilis évadit, quod ipse Sigismundus meminerit: exercitus sui, contra Turcos, regni sui saevissimos invasores, per se, auspice Deo, in proximo instaurati. (Budae 24. augusti 1419.) Quod etiam continua­tor Fleurianus ita confirmat: „Opportunam equidem imperátor ad coliibendos Hussitarum progressus et ad extinguendam haeresim tunc nactus fuisset occasionem; quum autem pertimeseeret, ne turcae Albam-Graecam, unde abscesserant, simul ac Sigismundum adversus Bohemos arma movisse cog­noscerent, reverterentur, rebus suis male consuluit. Inde enim factum, ut neglecta hac opportunitate Bohemiam amitteret, Hungáriám vero infauslis armis tueretur, infidelibus magnam illius partém dire vastantibus." 2) Katona ez adatai ellen föl lehetne ugyan hozni Zsigmondnak német nyelven irt, Bulgariában a vaskapunál (Eisentor) Simon-Judás napját megelőző csütörtökön kelt levelét, de ez csak azt bizonyítaná: hogy ') L. II. köt. 469. lap. 2) Katona XII. köt. 326. és köv. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom