Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883
— 132 — Julián beszéde Callimachus szerént. Fordításom. csalástól teljesen ment akart volna maradni, nem volt más embere, a kit békealkudozásra küldhetett volna, mint egy olyan, ki nyelvre, származásra, erkölcsökre, szóval a vallásosság színlelésén kivül egész életmódjára nézve idegen tőle ? a ki sem valódi, vallásilag kötelező és szent Ígéretet a török részéről nem tehet, sem a másik féltől el nem fogadhat; a kinek azonban összes egyezményeit s Ígéreteit, ha hasznosnak tűnnék fel, szégyen nélkül szabadon visszavetheti s érvénytelennek tekintheti! ? De restelte azt is, hogy oly könyörgő ténykedés színlelését saját nemzetebeli követtel végezze ; másrészt tekintettel volt hirére is, hogy t. i. övéi semmi megalázó, bátorsága s hatalma liires nagyságához méltatlan dolgot ne cselekedjenek : s nem akarta, hogy a király elmondhassa, hogy valamikor nála könyörgő törököt hallgatott ki. Azonfelül, minthogy az egész eljárásban sok vala színlelendő, azt hivé, hogy senki más mesterkedésével nem szedhet rá bennünket könnyebben, mint olyanéval, ki velünk kevéssel előbb egy hitet vallott: hogy t. i. a mik önmagukban nem elég bizalmat keltenek, a vallás leplébe burkolva lopakodjanak szivünkbe. Továbbá azt gondolta, hogy, ha kívánsága teljesül, megállja a kötést: ha nem, ugy az egyezkedés színleléséből legalább az a haszna lesz, hogy a közben háború viselésére elkészülhet. Hogy ez igy van, bizonyítja a határidő meg nem tartása mindazon dolgoknál, a miket a szerződés értelmében tenniök kellett volna. Tudom, hogy a despotának, de különösen Hunyadynak oly nagy az ellenség viszonyaiban való jártassága és tapasztalása, hogy nem volna szabad azt mondani, hogy nincs minden ugy, a hogy ők vannak meggyőződve. De azt kell hinnem, hogy amazt gyermekei megszabadításának, úgyszintén elvesztett méltósága s javai visszaszerzésének kívánása, emezt pedig a szövetségesek segítségének megjövetelében való bizalmatlanság vitte oda, hogy figyelmöket erejökhöz képest meg nem feszítették s a hizelgő ígéretekbe takart csalárdságot mindjárt észre nem vették. Kiilömben senki kegyelme- vagy tekintélyének nem kell nagyobb értékűnek lenni előttetek, mint az igazságnak : minthogy tudjátok, hogy az oly promissaque omnia, sí ex usu videretur, síné verecundia reiici atque improbari liberum foret ? Sed et pudebat eum, tarn supplicis actionis simulationem, explicare per bomiuem suae gentis •, cavitque verecundiae, ue quid submisse, ne quid infra vulgatam animi viriumque suarum magnitudinem,