Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

— 133 — Julián beszédének lényege, Bonfin- és Callimachusbőí. Teleki szerént. vérével drágán vásárolt üdvösség megmentését az elveszéstől, tévelygéstől és kárhozattól; annak feje köteles ebben minden népeket segíteni, minden egyezést kárhoztatni, mely ezt akadályoztatja. Az ozmánok bitorlott uralkodása alatt a Pateranok mérge s a görögök elszakadásának mételye Dalmát-, Bosnyák-, Rácz- és Bolgárországokban majd kiirthatatlan gyökeret vert, ezen tartományok fejedelmei és egész nemessége meg van ez által fertőztetve, a kevésbbé fogékonyak pedig a keresztet végkép elhagyták és Mohamed tévelygéseihez állottak át. A magyarok szövetsége Muráddal a romlás ezen szörnyetegét több századokra alapítja meg. Azt tehát az anyaszentegyháznak kárhoztatni, a pápának egyházi fenyítékkel üldözni, és minden becsületet szerető, lelkiösméretes magyarnak megsemmisíteni mulhatlan kötelessége. A folyó hó első napjáig a magyar nemzet őszinteségeért, szavatartásaért és becsületérzéseért az egész világ előtt tiszteletben állott, miért is minden fejedelem, minden hatalmasság épen oly örömest, mint bizodalommal lépett azzal ageretur a suis: et noluit regem gloriarí posse, supplíeantem Türcum sibi aliquando audivísse. Praeterea, quum tota actione, multa simulanda forent, non alterius artibus facilius decepi nos posse arbitratus est, quam eius, qui nobiscum de religione paulo ante sensisset: ut quae per se non satis fídem facerent, religionis velamento involuta, in animum nostrum descenderent. Ceterum, si, quae placuissent, impetrata forent 5 cogitavit se pactis staturum : sin minus, simulatione concordiae, se id saltem commodum percepturum, ut ad gerendum bellum posset sibi interim consulere. Quae ita esse, indicat frustratus terminus eorum omnium, quae per foedus ab ipso fieri oportebat. Scio Despoti, sed in primis Huniadiani tantam esse rerum hostilium peritiam, tantum experimentum, ut nefas sit dicere, non omnia sic se habere ut sit eis persuasum. Sed illum, cupiditatem simul liberandorum filiorum, simul recipiendi amissum decus, et fortunas ; hunc vero diffidentiam, auxilia a sociis belli affuturi, adegisse crediderim, ut non tam acriter, quam poterant, animum intenderent, et blandis pollicitis dissimulatam fraudem statim non deprelienderent. Ceterum, non debet cuiusquam gratia aut auctoritas, apud animum vestrum plus valere, quam veritas : quum intelligatis, tali foedere neminem teneri, vei quod sine auctoritate ictum, vei quod per fraudem ab hoste, minimé impletis conditionibus, sit dissolutum. Sed