Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

- 131 Julián beszédének lényege, Bonfin- és Callimachust;ól. Teleki szerént. a hitben örökké ingadékony, a római szent szék iránt elejétől fogva állhatatlan, elpusztult, kizsarolt Ráczországnak feláldoztatott, azért mellőztetett, elhagyatott a kereszténység köz ügye. Nincs törvény, mely szerint ily egyesség megállhatna, nincs törvény, mely egy régibb s közönséges szövetség megváltoztatását egy ujabb s különösért, egy czélja s a hit ál'al szentesített kötés megszegését egy hivtelenért, a világ egyik főrésze javának feláldozását egy vidékéért megengedné, vagy jóvá hagyná. A háború Anatolia és Románia zsarnok rablója ellen a budai végzések óta megszűnt a magyaroké lenni; ez minden keresztyén népek közönséges harcza a keresztyénség köz ellensége ellen. A mennyei hatalom földi helytartója, a byzanczi császárság, két köztársaság és Olaszországnak több fejedelmei, több urai szövetkeztek a magyarokkal ; minden különös kötés ez ellen a közügy nyilvános elárulása. A szentegyház elvei, annak tekintete parancsolják az eretnekség, annyival inkább a hitetlenek kiirtását, a Megváltó rei salutem maiestatemque tutatus est: ubi vero cum aliis quoque Christianis principibus, consilia, totamque gerendi huius belli rationem, communicare piacúit, eorundem consensu bellum intermitti oportuit, quorum opibus auspieiisque geri susceptum oportebat. Sed ut res tota, non secus atque ante adiunctam sibi aliorum principum mamim, regis tantummodo fuisset: nedűm foedus cum eiusmodi hominum genere, sed nullius omnino rei commercium inire licuit, et initium non tenet, iniussu Pontificis maximi. Huc aclde, susceptas ab hoste conditionis, minimé exple'.as esse: ex qua ve, ettam si nihil aliud, omnia, quae dicta factave dicunlur, inania redderentur. famen quia conventorum fides, quae ab illis frustrata est, minimé confirmavit sanctitatem religionemque foederis: intelligendum est, ab sponsione sua, si qua ea fűit, non solum absolutum regem, verum etiam per dolum et simulationem, proposita transactaque esse singula, ab oratoribus, qui paeem petitum ad nos venere. An si liostis initurus fuisset id foedus, quod stabile et ratum vellet; si eiusmodi postulatio, et sponsio, fraude omnino vacua futura erat : non bábuit, quem de pace acturum mitteret, alium, quam liominem, lingua, genere, moribus, et denique praeter simulatam religionem, tota vitae ratione ab ipso alienum? qui nihil vere, religiöse, et sanctae a Turcis promittere, neque ex diverso stipulari posset; ceterum, cuius pacta Cl*