Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

ség csakugyan győzött s a büntetés O Felségére bízatott.1)

Ennekutána a publ. hivatalt viselő esküvés formájáról és a papok nicgeskettetéséről volt szó* 2); bármint tüzeskedett is Streiter úr a pozsonyi kápt. ableg., csakugyan megmaradt a nunci umbau, hogy a Clerus is megeskettessen a haza törvényeire. — Utóbb feljött a deputatió de ordine et modo pertraet. elaborator citra tn ponendum reliquis adhuc Submittendis praeferentialibus Gravaminibus impedim. s ebben megegyezőleg meg is állapodtak.3)

17-ik okt. reggeli 9 órakor felolvasván Szentkirályi úr a SS. palotájában a nunciumra tett antireflexiókat, s újra némely apró változtatással 10 órakor általvitte a Főrendek táblájához, hol elolvasván szakaszonkint, midőn a Clerusnak a hazai törvényre leendő esküvési obligatiója előfordult, nagy-váradi püspök V u r u m úr kezdette mutogatni, hogy a SS. nem jól vették fel a dolgot; de gr. DcseőfFy, b. Mednyánszky, gr. Haller, Cziráky, Illésházy, világosan megmutatták, hogy a SS. és R. R. igen jól vették fel a dolgot s helyben ha- gyódott a SS. kívánsága, hogy minden hivatalba lépő pap tartozik megesküdni a hazai törvények megtartására. Úgy K o p á t s y ur is a veszprémi, Cseh úr a kassai püspökök igyekeztek feloldozni a Clerust az esküvés alól, emlegetvén a Puritatem Conscientiae — de DeseőfFy Cseh ellen kikelt Fay Barnabással, megmutogatván, hogy a nevelésnek nagyrésze a Clerusnál lévén : ők vei maximé tartoznak meg is esküdni. — Ugyancsak V uru m úr beszélt a contributió leszállítása ellen, de DeseőfFy itt is egész tisztelettel megfelelt a tiszt, püspök úrnak, sajnálván — mint mondá —■ hogy ő a sua illustritásá- val itt sem lehet egy értelemben. Ezek után a felsőbb dicasteriumok- ről jövő Mandátumokról végezvén, újra visszaküldöttek észrevételeiket, s a St. táblájához, hol ugyancsak ezen utóbbi punctumot kivéve,

') Nagy Pál ez „irlóztató“ beszédéről a Jelenvolt is megemlékezik, sőt az Isten büntetése által sújtottakat mégis nevezi: „A másiknak a jószágát — így ir — részént égi, részszerént önként gyújtott tüzek által pusztította el. (Ötvös). A harmadiknak fiát egy puska lövés megölte. (Amadé) A negyedik életének javában a nagy Méltóságnak polezáu véletlen balállal ragadtatott ki (Lónyai) stb. lásd 76. sz. okt. 13. alatt.

*) Előbb még az adóról (I. Jegyzőköny I. k. 139. és köv. 1.).

3) A legutolsó pont homályos. A personalis ,,egy deputatió kinevezését kívánja, mely az országos Elaboratumokat át nézze, és arról, ha oly karban vagynak-e, hogy mindjárt az országgyűlésen felvétessenek ? és mi móddal lehessen azoknak megvizsgálásában előmenni? véleményét előre bemutassa.“ Ezt elfogadták. (L. Jegyzőkönyv I. k. 141. és köv. lap).