Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

65

midőn a többire né?ve egyet értettek volna a St. és főrendekkel, visszaküldődütt ismét a már az eredeti formájából nagyon kivetkőzött nuncium1) a mágnások palotájába. A Personális nevezett ki

‘3 E nuncium, miut fölirat okt. 22-ikén terjesztetett föl. Tartalma e nagy fontosságú és terjedelmes föliratnak, a 45—49. lapon közlött nunciumtól lényegileg kevésben tér el, egy két hely maradt ki, és néhány erősebb kifejezés szelidít- tetett, előadják ugyauis az ország rendjei, hogy a királyi Kötés-Levél által megerősített 179°/,-ki 10. 12. 13. 14. 18. és 19. törvényczikkelyek ellenére azt tapasztalták, hogy az azóta viselt terhes áldozatok mellett, is az ország alkotmányiét érdeklett újabb sérelmek által, sarkalatos szabadságaikban, jussaikban és praerogativáikban a törvények legerősebb gyámolától megfosztattak, s ezen constitutionalis törvények ereje annyira meggyöngíttetett, hogy már magát ősi alkotmányukat fő részeiben megsértve szemlélik ;

elmondják: hogy az 1790/1. 10. trczikk ellenére az ország az örökös tartományok módjára kormányoztatott;

előadják: hogy az 1790/1-iki 12. trczikk ellenére pátensek küldettek a törvényhatóságokhoz, melyeket némely helyen katonai karhatalommal hajtottak végre; hogy önkényes ajánlások kivántattak; hogv a katona állítás és a megváltoztatott adó dolgában királyi biztosok küldettek ki, kik a megyék házait meglepték, a tisztviselőket őrizet alá vették, a nemesi udvarokat katonákkal rakták meg; a tanácskozás szabadságát elnyomták, a hiteles levéltárakra tették kezeiket, a törvényhatóságok jegyzőkönyveit, melyekbe a szenvedett törvénytelenségek a késő maradék tudományára is megirattak, részszerént meg. csonkítottak, részszerént szétlépték, a megyék pecsétjeit elfoglalták, némelyeket törvénytelen reversalisok adására, sőt eskűvésekre kényszerítettek, a megye- gyűléseket tizenöt hónapig is betiltották, a Felséghez intézendő alázatos felírásokat meggátolták, valamint az tgymásközti levelezéseket is; sőt azon fenyegetés is hallatszott: hogy a Constitutio megszűnik. Midőn mind ezekre méltó fájdalommal emlékeznek, lehetetlen, hogy az előszámlált esetek azt ne juttassák eszökbe, hogy a végrehajtó hatalom világos törvények által megszabott határain túllépett, és a Constitutio fő talpkövét veszedelemuek tette ki;

elmondják; hogy az 1791-iki 13-ik tczikk ellenére tizenhárom évig országgyűlés nem tartatott, s a bizalom a nép és fejedelem közt csökkent hogy az 1790-ik 18-ik tvczikk ellenére az említett kir. biztosok neveletlen árulkodások után indultak, és némelyeket hivatalaiktól megfosztottak; hogy a királyi parancsolatok azt állítják, miszerint az országgyűlés idejét nem a törvény, hanem a környülállások határozzák meg, hogy a Rendeknek a törvény fenntartására czélzó felírásaik többé figyelembe nem vétethetnek, hogy a felső parancsolatok visszavonbatlanok, hogy mindezek igen keserves fájdalommal töltik el sziveiket; s azon meggyőződésben, hogy a Constitutio fel forgatására fentebb előszámlált tettek nem a kegyes fejedelemtől származnak, hanem a századok óta folytatott Systemának s az erre épített visszás tanácsadásoknak következései, reményük, hogy a Fölség az ország alkotmányát erős lábra állítja.

A kir. biztosok büntetését a Fölség határozása alá bocsátják; kérik továbbá, hogy a katonaállítás, a biztosi intézmény, a mértékén íölül követelt adó fizetése egyszerre azonnal (statim) megszüntettessék; az alaptalan vádak folytán kegyvesztettek a királyi kegyelembe visszafogadtassanak.

6