Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
Ő Felségük a király és királyné délután ötödfél órakor érkeztek Pozsonyba, utazó kocsiban, és a printás külső kastélya előtt lévő térségen (Fürsten-Alléé) készített pompás sátorban szállottak bé, hol maga a prímás köszöntő a Felséges vendégeket deákul, s ezt viszonozta O Felsége. A sátor veres szőnyeggel volt beborítva, két fehérselyem szék volt benne, O Felségük számára, s ezeken kívül bőr székek, az udvari dámák számára ; itt láttam legelőször herczeg lvoliáryt, Zichy minisztert, és más Pécsben lakó magyar mágnásokat, Eötvöst, Nádasdyt. Temérdek sokaság volt itt, de a királyi sátorhoz csak azoknak volt szabad menni, kik magyar ruhában voltak, mások csak távolról néztek a sátor felé. Voltak, kik jól előre gondoskodván, a sátor körül lévő élőfákra másztak fel, s onnét kukucsáltak az ágok közül a ragyogó diademáju királynéra, és udvari dámáira, kik már 4 órakor megjelentek a sátornál, Trautmausdorff főudvarnoktól s Vurmbrand főkamarástól kísértetve; ugyanekkor jelent meg Metternich miniszter, a palatínus, Ferdinand (Esztiiéi) herczeg, s több főrangú urak. A tulajdonképpen való Einzug kezdődött 5 órakor. A Direktorium szerént az ezen solennitásra rendelt s meghívott urak, cselédjeiktől kísértetve, a királyi sátor elébe csavarodva tértek a prímásnak a város közepén lévő palotája felé, hol O Felségük szállottak ; teljes megelégedéssel nézték a nagy pompát U Felségük, és bámult a sokaság az egymást felváltó felülhaladó tárgyak látásain. Magyar, német lovas gavallérok, hiútok, paripák, lovászok, inasok, kocsisok menvén előre, utóbb O Felségük batárja is előjött 8 lóval, melyben felülvén, sok vivát kiáltások közt indultak a belső város felé, utánnok némely német lovagok, és ezek után a magyar gárda sereg, mely legnagyobb fényt adott az egész solennitásnalc ; azután az udvari dámák kocsijai, ki (így, ki több dámától terheltetve, ezek után vasas katonák. A nézők figyelmét különösen magára vonta herczeg Batthyányi zúgja, kocsija ; minden vasdarab, mely kocsiján volt, ezüst plével volt borítva, még a határt tartó féderek is, (i bokrétás lovait 2d liberiás cseléd kísérte, az érsekek, püspökök zúgjai is igen szépek voltak, s pazarlásig rajtok a drágaság. A lovagok közt herczeg Eszterházy a gárda-kapitány és gróf Sándor voltak nevezetesek; amannál ruhája, emennél a lovaglásban való ügyessége volt csodálkozásra méltó ; amannak drága ruhái, paripája, s paripa szerszámai fél millióra, ennek lovaglói merészsége egy millióra becsültettek.
