Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

12

által benyújtott, a kerületi ülésekben már megvitatott nunciumokat tárgyalták s azokat vagy helybenhagyva, vagy módosítva táblai végzésekké emelték. A határozatot a personalis a szólók nyilatkozatából kivehető többség szerént mondotta ki, volt azonban eset, — legalább az 1825-ki országgyűlésen — midőn a szavazatokat egyenkint is megszámláltatta.1)

Ha az elnök a határozatot kimondotta, ezután már a szavazatot visszavonni, vagy megváltoztatni nem lehetett. A végzésre nézve óvást tenni szabad volt ugyan, de ellenmondani tilalmas volt.

Bár az 1008-ki koronázás után hozott törvénykönyv első czik- kelye kimondja : hogy „Praepositi et abbates infulati vocem s u a m inter Regnicolas habeant (5. (i. §§) ; hogy absentium nunciis inter Regnicolas locus et dignitas ac vota ipsorum post Comitatu u m nuncios et Capitula trib.iantur“ (9. §). ; hogy „Liberas civitates“ quarum nuneii, ut inter Regnicolas locum et vota habeant (10. §): mégis a kijelentések és szavazatok értéke és aránya iránt határozott szabályok nem léteztek; mi már onnét is kitűnik, hogy kevés évvel az 1608. kor. it. 1. sarkalatos törvény után, az 1645-ik évi linci békekötés 7. pontjában határozhatott; hogy az országgyűlésre meghívandó ('gyének szavazatai számítására nézve a legközel'bbi országgyűlés határozzon; mi azonban nem történt; s azért e tárgy körül az 1825-iki országgyűlésen is többször nehézség merült föl, és heves vita folyt. *)

*) Pauler Tivadar említett nagybecsű értekezésében azt mondja: „Minthogy a fel nem szólalok a nyilatkozók többségével egyetértőknek tekintettek, a XVII. századi nádorválasztások néhány esetén kívül, amidőn Thurzó György és Szaniszló Draskovich János, Pálffi János, 1609., 1622., 1647., 1649. egyéni szavazás által választattak, azoknak (a szavazatoknak) egyenkinti számításának ezen aisótábla országos üléseiben nem volt újabb példája.“

Az 1825-ki országgyűlésen megtörtént, hogy a personalis a szavazatokat egyenkint is megszámláltatta; és pedig 1825. deczember 7-én tartott ülésben, melyben arról volt szó: bevigyék-e a nov. 9-ki kir. leiratra proiectalt nunciumot a Diáriumba, vagy ne? A personalis azt akarta, hogy ne vigyék be; de a követek közöl sokan a bevitelt sürgették, és — a hivatalos jegyzőkönyv szerént: „Posteaquam opinionibus in hunc modum certatum diutius fuisset, Praeses tandem, quum adeo diversas statuum mentes in materia conciliari nullatenus posse videret, individualium votorum commemoratione pluralitatis sensa experiri valuit .... Commemoratis ideo Comitatensium ablegatorum votis notabilis potioritas in sententiam ibat Piaesidis, in sensumque huuc latum decisum stb. (Lásd Országgyűlési jegyzőkönyv I. k. sess. 24. 220. és 21. lap. V. Ö. a Guzmics-naplónak a dec. 7-iki országos ülésről szóló tudósításává^ hol a pro és contra szavazók szám szerént jelezvék. V. ö. továbbá a per- soualisuak 1826. decz. 30-áu tett nyilatkozatával. L. Jegyzk. III. k. 659. 1.)