Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
Ez felolvastatván, az egész gyűlés csendesen feloszlott. Ilaee Facies Troiae, cum caperetur, erat.1) Novemb. 13-án és 14-én privát conferentiák tartattak a Statusok között. Novem 1). 15-én reggeli 9-ed fél órakor kerületi ülés tartatott Balogh és Orczy elölülések alatt. Ekkor B_al o g h, mint praeses előadván, hogy most többféle tárgyak az ország rendéinek egybeliivásában, mivel a közügyek számos hiányainak pótlását az ország java igen sürgetó'leg követeli. Továbbá kijelenti, hogy, ha e gyűlés folytában mindazt elvégezni nem lehetne, mi a kir. előadások szerént tárgyalandó ; a jövő három év eltelte előtt is hirdetend újabb országgyűlést. A királyi helytartótanács hatáskörét az 1791-ki 14-ik t. ez, eléggé meghatározta ; erre tehát, valamint a hivatalnokok esküjéről szóló ugyanazon évi 18-ik t. ez. tágítására sem lát szükséget. A megyék levelezéseit illetőleg, ahoz tartja magát, mit 1792-ben és 1812-ben kijelentett. Az egyes törvényhatóságok felirataira pedig méltányos figyelemmel leend, meg lévén győződve, hogy a trón és az ország boldogsága a törvények pontos megtartásán alapszik ; s ha vagy a király vagy az ország jogait megsértenénk, a századok folytában kifejtett s megerősödött nemzeti alkotmány veszélyeztetik. Ezeket azon hozzáadással tudatja a karok és rendekkel, hogy a jelen országgyűlés a maga czélját, az alkotmánynak újabb törvények általi megszilárdítását, csak úgy fogja elérhetni; s Ő Felségének a nemzet javára ezélzó szándékai is csak úgy nyerhetnek valósulást: ha a tárgyalásban minden viszály mellőztetvén, a végzendők kölcsönös egyességben s mennél előbb elvégeztetnek.“ (Aláírva: Ignatius Markus.) (L. Acta Comitior. I. k. 86 és köv. 1.) Hováth Mihály a nov. 9-ki leirat két pontját zavartan közli. Azt mondja ugyanis ; „Ő Fölsége azokat, kik parancsait teljesítették, miudig védelmezendi. A Karok és Rendek kérelmére mindazáltal azokat, kik hevöktől elragadtatva a korlátokat áthágták, királyi kegyelmébe készségesen visszafogadja.“ (Huszonöt év M. o. tört. 159. 1.). Ennek az az értelme is lehet, hogy azon Commissárlusokat, kik a pátenseket erőszakkal hajtották végre, kik tehát azáltal a korlátokat áthágták, kegyébe visszafogadja. A kir. leirat e pontja azonban azokra vonatkozik, kik a törvényhez szorosan ragaszkodva, a király kegyét elvesztették. A fölirat és kir. válasz e pontja így szól: A föliraté : „Submissis oramus precibus, ut illos, qui ob intensiorem nefors Legibus adhaesio- nemGratia Majestatis vestrae excidissent, in signum restabilitae Regiae fiduciae, in pristinam suam Gratiam benigne recipere diguetur.“ (Acta Comitior. I. k. 58. 1.) ‘) (L. Jegyzőkönyv I. k. 164. 1.) A fölirat e pontjára a kir. válasz így hangzik : „Demissis nihilominus Statuum et Ordinum precibus, pro Regia sua Clementia in eo deferre, ut illi, qui ardore abrepti justos limites excesserunt, in sinum Gratiae suae Regiae ea sub spe recipiantur, quod benignitatem suae Majestatis devoto gratitudinis sensu excepturi sint. (Acta Comitior. I. k. 88. 1.)
