Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1881
84 lándzsás gyalogokat (Landsknecht = Lanzknecht). Ezek toborzott német zsoldosok voltak ; főfegyverök a kőrisíából készült lándzsa, mely vashegyével együtt 5 m. 70 cm.. hosszú volt, s azonfelül karddal is el valának látva. Ezek toborzása s egyáltalán a hadszedés a XYI. sz. folyamában rendesen a következőleg történt : a fŐhadur mindenekelőtt kinevezte a parancsnokot (Obrist v. Feldbrist, Feldmarschall); ezzel szerződésileg megállapította a zsold- és egyéb szolgálati viszonyokra vonatkozó feltételeket s ezek alapján megbízta a seregtoborzással. A sereg zsoldját a parancsnok vette át s annak ellátását is kezdetben maga vezette ; a zsold- és élelmezési ügyet azonban a kormány utóbb magához vonta s lehetőleg közvetlenül saját emberei által kezeltette. A főparancsnok rendesen kiköti magának a „Regiment“ et, vagyis az alantas tisztek kinevezési és letételi jogát, az összes közigazgatási, fegyelmi, igazságszolgáltatási-ügy stb. kezelését. Maga választja helyettesét s a csapatok (vagyis egyes zászlók) élén álló kapitányokat. Ez utóbbiak vezetik tulajdonképeu a toborzás ügyét. A király vagy a haditanács megbízásából1) a győri főkapitány is többször ad toborzási megbízást egyes magyar kapitányoknak. A jelentkezett legénységből a kapitányok válogatják ki a harcképes egyéneket, kik fölött a kijelölt mustra-napon (szemle) a főhadur képviseletében a főmustra-mester vagy más kiküldött biztos eszközli a szemlét. A szemlének az volt a célja, hogy a csalásoknak lehetőleg elejét vegyék s csak a legénység tényleges létszámának megfelelő zsoldot kelljen fizetniük. Az ellenőrzési szemlék minél gyakoribb megtartása tehát érdekében állott a kincstárnak. A lovasságot a lehetőségig a nemesek soraiból toborzották ; fegyvezetéről ]ó ideig a zsoldos maga tartozott gondoskodni. Akinek csak mellvértje, kardja, lándzsája s bádogsisakja volt, az csak egyszerű zsoldban részesült; a jobban felszerelt középszerű zsoldot, a teljesen felvértezett s lőfegyverrel is felszerelt egyén pedig kettős zsoldban részesült (Dopplsoldner). Ez utóbbiak harcoltak az első sorban. Minden bevált egyén úgynevezett felcsapási díjat (néhány írt), s a szegények felszerelési célokra — esetleg — előleget is kaptak. Később egyes ezredesek fegyverrel, posztóval is magok látták el toborzott csapataikat, úgy, hogy a toborzás és felszerelési * II. ‘) I. Ferdinand 1556-ban állította fel az udvari haditanácsot; a többek közt a végvárak, tehát Győr erődítési ügye is ennek hatáskörébe tartozott. V. ö. Dr. Meynert: Geschichte des Kriegswesens und der Heeresverfassungen in Europa II. B. S. 138.
