Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1881
költség egész vagyonát elnyelte az illetőnek, minek következtében a hadúr s a legénység megrövidítésében vagy sarcolásokban keresett kárpótlást. A felcsapott s bevált egyént a seregdeák bevezette a lajstromba s ez alapon nálunk a zsoldért szolgáló katonát „iratos“-nak nevezték a XVI. és XVII. században. A megtörtént szemle után az iratos megesküdött a felolvasott szolgálati szabályokra, melyeket a parancs nokok a főhadurral megállapított volt. A lándzsás német gyalogok szervezetében némi köztársasági vonás is mutatkozik. Az eskületétel után t. i. a zászló vagy csapat (azonos értelemben) kapitánya szivére kötötte a legénységnek, hogy a zászlótartónak és első őrmesternek (Feldwaibel) is csak úgy tartoznak engedelmeskedni, mint akár ó' neki. Helyettesét (hadnagy), a seregdeákot, káplánt és sebészt a kapitány maga választotta ; a többi alantibb rangíokozatokat — választás utján — maga a legénység töltötte be. A kapitány által kinevezett első őrmester vezetése alatt megválasztották az első köz-őrmestert (Gemeiner Waibel vagy Webel); ez ismét egy társat keresett maga mellé, ki megint a csapatvezető (Führer), ez viszont a számadó- és szállásmutató (Fourier) választását vezette. Minthogy e négy altiszt a közlegénység soraiból választatott, rendesen a „köz“ (Gemein) névvel jeleztetnek. A legénység hátralevő része 10—10 emberből álló szakaszokra oszlott, melyek mindegyike maga választotta szakasz-vezetőjét (Rottenmeister, majd Gefreite). Egy-egy zászló alá (Landesknecht-Fähulein) tartozó legénység száma 300—400 között váltakozott; de amióta puskásokat is kezdtek a lándzsás csapatok közé vegyíteni, a létszám lassankint kétannyira is emelkedett.1) Minden zászlónak rendesen meg volt a maga függeléke, melyet a nem harcolók képeztek. A lándzsások nejein kívül t. i. sok szakács, zsibárus, kalmár, üzér, hajcsár, markotányos s egyebek követték a legénységet; az 1567. tkkönyvben említett sok markotányos és kalmár kétségkívül e csapatok kíséretében jelennek meg Győrött. A lándzsás csapatoknál az igazságszolgáltatást a soltész (•Schultheisz) kezelte ; állása a főparancsnok kinevezése alá esett, ki őt ünnepélyesen igtatta be hivatalába. A soltész viszont 12 értelmes esküttet (Gerichtswaibel, Gerichtsgcscliworner, Gerichtsmann) választott, kik az ő elnöklete alatt láttak törvényt. A porkoláb <) Meynert, id. m. II. B. S. 71—87.
